Márton Áron püspökre emlékeztünk Kölnben

/ Palotai-Farkas Júlia /
palotai.farkas.julia képe
Márton Áron halálának emléknapján, 2016. szeptember 29-én gyertyagyújtással, a megelőző napokban a Zenés irodalmi kávéház nevű program keretében beszélgetéssel emlékeztünk az elhunyt püspökre.
Beszélgetés Márton ÁronrólGyertyagyújtásGyertyagyújtásGyertyagyújtás

A Zenés irodalmi kávéházon Lukács József atya, a helyi magyar plébános olvasta fel Márton Áron gondolatait, amiket továbbfűzve beszélgettünk a püspök életéről, illetve az akkori történelmi és politikai körülményekről. A Márton Áron életéről szóló plakátokat körbeadtuk, és minden résztvevő tanulmányozhatta azokat. A programot színesítette, hogy időnként egy-egy klasszikus zenedarab csendült fel zongorán Mustos Edit jóvoltából, aki a helyi magyar miséken szokott kántorkodni. Meleg, barátságos hangulat volt, persze akadt némi tea és harapnivaló is.

2016. szeptember 29-én gyertyagyújtásra hívtuk a közösség tagjait, amelyet este 6 órakor tartottunk. Ezzel csatlakoztunk ahhoz a kezdeményezéshez, amelyet a Márton Áron Emlékév Programbizottság szervezett, hogy a világ minden táján ebben az időpontban gyújtsanak gyertyát az egykori püspökért. A program nálunk is szépen sikerült, egy körülbelül negyed órás imádságot szerveztünk. Az imában a bevezető ének, és a köszöntés után Márton Áron következő gondolatát olvastuk fel az elmélkedéshez: „Nekünk szerepünk van ebben a világban. 

Nem is szerepünk, hanem hivatásunk. Viharnak kitett aprócska lángok vagyunk, hitünkkel mégis a szeretet melegét őrizzük. Halvány hóvirágok vagyunk, de a téli faggyal küzdve mégis a tavaszt jelezzük. Arra vagyunk hívatva, hogy hitünkkel visszahozzuk Istent a hitetlen világba.”

Ezt követően könyörgéseket fogalmaztunk meg, elimádkoztuk a Miatyánkot, majd a Márton Áron püspök boldoggá avatását kérő imát mondtuk el. Végezetül a „Boldog asszony anyánk” éneket, a régi magyar himnuszt is elénekeltük.

 

A megemlékezés után ismét kitettük a Márton Áronról szóló plakátokat az asztalokra, hogy a résztvevők megnézhessék, és mélyebben elmerülhessenek Márton Áron életében, megismerhessék az ő személyiségét.

Azt gondolom, hogy Márton Áron örömmel és szeretettel tekintett le ránk és világszerte a többi magyar közösségre. Hiszem azt, hogy a püspök, aki jelmondatának azt választotta, hogy „Non recuso laborem!” vagyis „Nem futamodom meg a munkától!”, most sem pihen, hanem szüntelenül közbenjár értünk a Mennyei Atyánál.