Munkánkról

Újabb interjút készítettünk egy olyan magyarral, akinek életútja önmagában is filmbe illő történet. Kevés ember életútja olyan kalandos és fordulatokkal teli, mint Flandorfer Péter története. Egy kilencéves magyar fiúként indult útnak családjával, majd Ausztrián, Olaszországon és Argentínán keresztül végül Kolumbiában épített új életet – ahol a számítástechnika hajnalán programozóként vált meghatározó szakemberré.

Közel 100 résztvevővel valósult meg az István, a király melbourne-i előadásának 30. évfordulós találkozója a Melbourne-i Magyar Központban. Az esemény különleges közösségi estté vált, ahol egykori szereplők, szervezők, családtagok és a helyi magyarság tagjai közösen idézték fel az 1996-os nagyszabású előadás emlékeit.

Április elején a húsvét jegyében zajlott gyerekklub foglalkozásunk a Vilniusi Egyetemen. A Litvániai Magyarok Báthory István Kulturális Szövetsége által szervezett alkalom ezúttal is remek hangulatban telt, és lehetőséget adott arra, hogy a gyerekek játékos formában ismerkedjenek meg a húsvéti hagyományokkal. A foglalkozás középpontjában a tojásfestés és a locsolkodás állt, két olyan szokás, amely generációk óta meghatározza a magyar húsvéti ünnepkört.

Jansen Rincón és a Cali magyar közösség története

Jansen Rincón ma már Kolumbiában, Cali déli részén, Pance negyedben él családjával. Élete azonban nem mindig ezen a vidéken zajlott: sorsa és szíve ezer szállal kötődik a távoli európai országhoz, Magyarországhoz. Jansen ugyanis büszke kolumbiai és magyar kettős állampolgár, akinek története több mint ötven évvel ezelőtt kezdődött.

A húsvét egy liminális átmenet, ahol a közösség együtt lép át egy állapotból a másikba. De mi történik, ha a természeti ciklus, az ősz, a hervadás, ellentmond a rituálé szimbolikus irányának, az újjászületésnek, a tavasznak?

A rituálé a közösség belső idejét teremti meg. A tavaszi megújulás, de az őszi lelassulás is magába foglalhatja ennek az ünnepnek a lelkét. Az Adeláidéi magyarok húsvétja a magyarság saját idejében való visszalépést teszi lehetővé. S ezzel a diaszpóra egyik legfontosabb funkcióját bizonyítja: időt teremteni ott, ahol nincsen.

A nürnbergi 90. Ajtósi Dürer Cserkészcsapatának egy stabil folyamata az őrsvezetők személyes kísérése, mentorálása, mellyel segítjük az ő fejlődésüket, vezetői önképüket.

A melbourne-i magyar közösség életében egyre inkább megfigyelhető, hogy a harmadik, sőt már a negyedik generáció tagjai számára a magyar identitás nem feltétlenül a nyelvben él. Sokkal inkább a közösségi élményekben, a néptáncban, az ünnepekben vagy akár a magyar ételekben és süteményekben jelenik meg. A családi történetek, a nagyszülők emlékei, egy-egy közösen elfogyasztott gulyás vagy sütemény sokszor erősebb kötődést jelentenek, mint az aktív nyelvhasználat. Ugyanakkor ezekből a közegekből időről időre megfogalmazódik az igény a magyar nyelv elsajátítására is – és ez nemcsak Melbourne-ben, hanem a diaszpóra más közösségeiben is megfigyelhető jelenség.

Az ősz a prágai magyar óvodában egyszerre jelentette az újrakezdés és a megérkezés időszakát. Szeptemberben a nagyobb gyerekek újra felvették az óvodai mindennapok ritmusát, míg az újonnan érkezők épp csak ismerkedtek a környezettel. Ebben a folyamatban kiemelt szerepet kaptak a  játékos, élményalapú foglalkozások, amelyekkel igyekeztünk gördülékenyebbé tenni ezt az érzékeny időszakot.

November 29-én a három prágai fogadószervezet közösen köszöntötte a telet András nap alkalmából. Az apostol égi születésnapja, november 30. különleges helyet foglal el az évkörben. A téli napforduló közelsége teret enged a népi hiedelmeknek és jóslásoknak, ugyanakkor a hozzá legközelebb eső vasárnapon már kezdetét veszi az adventi elcsendesedés és a felkészülés időszaka. A jeles naphoz fűződő népszokásokból kaptak ízelítőt az esemény résztvevői a Prágai Magyar Katolikus Plébánián.