Gulág emléknap a stockholmi nagyköveti rezidencián

/ Ferencz Orsolya /
ferencz.orsolya képe
Makkay Lilla nagykövet, Magyarország svédországi nagykövetsége szervezésében 2017. március 21-ére Stockholmba, a Gulág emléknap alkalmából szervezett szemináriumra invitálta a jelenlevőket.
Makkay Lilla nagykövetGulág Emléknap - Megemlékezés - StockholmRavasz Balázs filmrendező

Gulág, koncentrációs táborok a sztálini Szovjetunióban magyar és svéd perspektívából” címmel szemináriumot és filmvetítést szerveztek a Nagyköveti Rezidencián. Ez alkalommal Klas-Göran Karlsson (Lundi Egyetem és The Living History Forum) történésze rövid történeti előadást tartott a Gulág táborokról. Ezt követően  Máthé Áron történész, a Nemzeti Emlékezet Bizottságától, a Budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemről "Magyarok a Gulág szovjet fogságban"  címmel tartott előadást. Az előadás után bemutatták Ravasz Balázs rendező-producer-forgatókönyvíró, „Az elfelejtett katona” című dokumentumfilmjét.

A kormány a 2015-ös esztendőt a Gulág emlékévévé nyilvánította, melyet meghosszabbított 2017. február 25-ig. 1941 és 1955 között egy 49-es szovjet összesítés szerint 800.000 embert hurcoltak a Szovjetunióba kényszermunkára. Átlagosan 28 hónapot voltak kényszermunkára ítélve, de voltak, akiket elítéltek 5, akár 25 évre is, embertelen körülmények között. Kevesen élték túl a megpróbáltatásokat, s akik hazatértek, mind fizikailag, mind lelkileg meggyötörten tértek haza. Anyagi javaiktól megfosztva, megpecsételt sorsúként éltek tovább, s beszélni nem mertek a történtekről.

Az elfelejtett katona című dokumentumfilm Toma András, utolsó magyar hadifogoly történetét dolgozza fel, akit 1944-ben hurcoltak el Szovjetunióba és 56 év után tért haza Magyarországra. Ötvenhat éven át nem beszélt senkivel magyarul, nem tudták, hogy magyar és évtizedeken át egy elmegyógyintézetben élt. Rossz egészségi állapota miatt utalták kórházba, onnan a pszichiátriai intézetbe, így nevét törölték a hadifoglyok névsorából. Oroszul nem tanult meg, így kommunikálni sem tudott senkivel. Szinte egy tragikus esetnek köszönhető, hogy újból foglalkoztak vele és szem elé került. Ravasz Balázs dokumentarista megközelítéssel kívánta bemutatni a történetet, lemondva a narrátor hang lehetőségéről. 

Az emlékévben tisztelettel adóztunk mindazok előtt, akiket ártatlanul elhurcoltak, megfosztottak emberi jogaiktól és életüket adták hazájukért, magyarságukért, politikai-, vallási hovatartozásukért.