Pécsen születtem, egy Budapesthez közeli kis sváb faluban, Telkiben nevelkedtem, most Budapesten élek.Szerencsésnek mondhatom magam, mert szüleimnek és nagyszüleimnek fontos volt, hogy már gyermekkoromban megismertessenek a Kárpát-medence történelmi nevezetességeivel, néprajzi-népzenei, illetve keresztény hagyományaival. Fontosnak tartották és én is annak tartom, hogy tudjuk honnan jöttünk, kik vagyunk, mit örököltünk.

Német nemzetiségi tanító szakon végeztem. Szakdolgozatomat a háromszáz évig svábok lakta Budajenő néprajzából írtam. Fél évet éltem Erdélyben, Székelyföldön, és egyetemi éveim alatt sokat foglalkoztam a moldvai és gyimesi csángókkal. Megfordultam tánctáborokban, és népzene és néptánc gyűjtésekben is részt vettem. A népi hagyományokról a székesfehérvári Alba Regia Táncegyesület néptánc-oktatói képzésén további ismereteket szereztem.

Közel húsz éven keresztül aktív cserkész voltam – vezetőségi tag illetve őrsvezető szerepkörben. Nagy volt a felelősség, hogy a rám bízottakat magyarságukban megerősítsem, és a keresztény értékrendet nekik átadjam.

Leginkább a közösségszervezés és a közösség megtartása, a történelem, a művészettörténet, a népi kultúra, de különösen a keresztény kultúrkör érdekel. Ezért is tölt el örömmel, hogy a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíjjal, gyakorló katolikusként, egy egyházi szervezethez kerülhetek. Szeretném megszerzett tapasztalataimat és tudásomat az elkövetkezendő kilenc hónapban a müncheni magyarok szolgálatában kamatoztatni és a tőlem telhető legtöbbet nyújtani nekik. Büszke vagyok arra, hogy magyarnak születtem, és ezt a felemelő érzést tovább is adhatom.