Vendégségben az Andok lábánál
Mendoza az azonos nevű provincia fővárosa, Zsonda Márk kutatásai alapján mintegy 43 magyar gyökerű család él itt. A közösség önállóan szerveződik, hímzőkört tartanak, hazai ételeket főznek, recepteket cserélnek, és ünnepi összejöveteleket tartanak. Két éve költözött a városba Kasza Mariann, a Forgószél Táncegyüttes alapítója és művészeti vezetője, aki számos táncegyüttesnek volt aktív tagja, köztük a Buenos Aires-i Regős Táncegyüttesnek is.
A Mendozában töltött 4 nap alatt három este is próbát tartottunk a helyi tánccsoport tagjainak, somogyi, kalotaszegi és moldvai táncokat tanítottunk. A tánccsoport tagjai hetente egyszer találkoznak a próbán, anyagi erőforrás hiányában saját maguk fizetik a terem bérleti díját. Saját maguk varrják a viseleteiket is, hímzik a kendőket. Most kihasználták a lehetőséget, hogy Mendozába érkeztünk, ezért a hét folyamán három este is összejöttünk, és nagy örömünkre gyorsan tudtunk haladni a táncanyaggal, nagyon ügyesek, és lelkesek voltak a táncosok.
Elsa Blum szervezésében a vasárnap délutánt helyi magyar családokkal töltöttük. A délután folyamán megismerkedtünk az itteni magyarok történetével, bátorításunkra minden család elmesélte, hogy milyen felmenőkkel rendelkezik, a szülei, nagyszülei honnan, és mikor vándoroltak ki Argentínába. Ez nemcsak számunka volt nagyon érdekes, de még egymásról is megtudtak olyan dolgokat, amit eddig nem is ismertek. Ezt követően egy kóstolóval egybekötött rövid bemutatót tartottunk a Pick szalámi történetéről.
Mendoza a vörösbor hazája, ezért az énektanításnál a választásunk a „Piros kancsó, piros bor...” kezdetű nótára esett, aminek a helyiek nagyon örültek. A délután folyamán meséltünk a magyar zászlóról, és megtanultunk egy rövid mondókát is: „Piros-fehér-zöld! Ez a magyar föld!”
Egyik délután a rádió épülete biztosított próbahelyet számunkra, ezért itt nyilvános próbát tartottunk, ahol a táncba a táncegyüttes tagjain kívül bárki érdeklődő bekapcsolódhatott. A hírverés olyan jól sikerült, hogy a rádió aulája majdnem szűkösnek bizonyult a nyitótáncnál, két kört is kellett alkotnunk, hogy megfelelően elférjünk.
A délután folyamán a rádió élő adásban is tudósított az eseményről, meséltünk a magyar néptáncról, népzenéről, viseletekről. Sőt, egy mérai csujogatást is „aktualizáltunk” Mendozára, amit a hallgatóknak lefordítottunk spanyol nyelvre: „Mendozai tisztavíz, olyan édes mint a méz, aki iszik belőle, vágyik a szerelemre!”
Tartalmas, és sűrű négy napot töltöttünk Mendozában, köszönjük a szervezők, Kasza Mariann, Szűcs Zsuzsanna, Kovács Gábor munkáját. Reméljük, hogy nemcsak nekünk, de az ottani magyar közösségnek is emlékezetes marad az együtt töltött idő.
