A Földet majd teljesen átszelő út során kiderült, hogy a világ valójában milyen kicsi. A berlini repülőtéren a csatlakozásra várva egyszer csak magyar szóra lettem figyelmes. Néhány percen belül kiderült, nemcsak hogy egy kedves honfitársamhoz van szerencsém, hanem a perthi magyar közösség egyik tagjához, Szilágyi Péterhez. Berlintől Abu Dhabin át a célállomásig tehát együtt vezetett az utunk.
A repülőtérre mentorom, Frigyes jött ki elém, és aznap estére feleségével, Marikával meghívtak vacsorázni az otthonukba. Egy nagyon kellemes, és tartalmas estét töltöttünk el együtt: amellett, hogy megismerkedtünk egymással, rengeteg hasznos információt szereztem fogadószerveremtől, a Nyugat-Ausztráliai Magyar Egyesületről, a közösségről és a leendő feladatokról.
Még csak egy hete vagyok itt, de máris sok-sok itteni magyar ismerősöm lett, részt vettem három rendszeres rendezvényen a Magyar Otthonban: az „Örökzöld magyarok” vasárnapi ebédjén, a magyar óvoda délelőttjén, amire már én is készültem egy játékos néptáncfoglalkozással és a Keszkenő Táncegyüttes próbáján.
Emellett a magyar közösség egyik oszlopos tagjával, Gyuri bácsival is megismerkedtem, elvitt Fremantlebe, a híres kikötővárosba. Közösen megtekintettük a Tengerészeti Múzeumot, mesélt a hajós élményeiről és az 1944-ben megtett három hónapos hajóútról, amelyen Európából Ausztráliába jött szüleivel. A Múzeum előtti táblákon a hajóval érkezett bevándorlók nevei sorakoznak, és ha elég szemfülesen vagyunk, ismerősen csengő magyar nevekre is bukkanhatunk.
Izgalommal teli várakozással állok a következő napok, hetek, hónapok feladatai előtt
