„Engedjétek hozzám jönni a gyermeket, mert ilyeneké az Isten országa….” Mt. 10,14
Amikor megtudtam, hogy Melbourne-ben leszek ösztöndíjas, arra gondoltam, hogy ez mekkora kaland és kihívás is egyben, de megvallom őszintén, gondolni sem mertem arra, hogy Melbourne városában ilyen pezsgő magyar élettel fogok találkozni.
Amikor egy külsős ember meghallja azt a kifejezést, hogy diaszpórában élő magyarság - a fejében valószínűleg megjelenik egy kép, valamelyik külföldi országról, s benne valamilyen elhagyatott helyről, ahol nagy ritkán összegyűlik egy kicsike magyar közösség, s megosztja egymással az élet ügyes-bajos dolgait.
Azonban többek között a Kőrösi Csoma Sándor ösztöndíj programjának köszönhetően sokunkban tisztázódhatott ez a kép, s a több mint száz ösztöndíjas beszámolóiból rájöhettünk, hogy az anyaország határain kívül élő magyarság mindennapjai tele vannak megannyi sokszínű, színes programmal.
Így megérkezésem harmadnapján már bele is csöppenhettem az egyik heti rendszerességgel megtartott baba-mama körbe. A Csemete nevű baba-mama kör 2001 óta működik a Bocskai Magyar Iskola égisze alatt , s a foglalkozásokat jelenleg Abonyi Zsuzsanna óvodapedagógus és hittantanár vezeti a gyerekek számára. Az anyukák minden kedden reggel 10-től kora délutánig maradhatnak a Bocskai Központ közösségi termében, ahol játékkal, közös énekléssel, és kézműveskedéssel tölthetnek el minőségi időt gyermekeikkel és persze egymással.
Megérkezésemkor Abonyi Zsuzsi éppen Magyarországra utazott családjával, ezért épp jókor jött a plusz segítség. Távollétében együtt vezetjük a foglalkozásokat Szabó-Hevér Beatrixszal, aki a Bocskai Magyar Iskola egyik kiváló tanára. Nagyon jól kiegészítjük egymást, hiszen ő számos kreatív kézműves öletettel járul hozzá az alkalmakhoz, jómagam pedig a zenei részért vagyok felelős. Az anyukák is aktívan részt vesznek a foglalkozásokon, együtt mondókáznak, együtt énekelnek a kicsikkel. Szívet melengető látni, hogy egy 4,5 milliós városban ezek az anyák időt és energiát fektetnek abba, hogy elhozzák gyerkőceiket azért, hogy azok magyar közegben lehessenek.
Én is szórványban nőttem fel, tisztában vagyok azzal, milyen nehéz megőrizni s ápolni az anyanyelvünket, de ittlétem óta át kellett értékelnem milyen szintű nehézségekkel kell megküzdeniük azoknak, akik diaszpórában nevelik gyermekeiket. Nagy örömmel veszek részt az alkalmakon, mert érzem hogy az anyukák és a gyerekek is tárt karokkal fogadtak.
