Disznótoros
Én akkor magabiztosan a magasba emeltem a kezem, hiszen úgy voltam vele, hogy nekem – lévén, hogy Johannesburg több mint 3 évig volt az otthonom – ez meg sem kottyan, elég magabiztosan mozgok a helyen és kifejlődött már a „hatodik érzékem”, amivel megérzem, hogy mikor jobb gyorsan elhagyni az adott helyszínt, helyzetet. Nos, idén ismét én kaptam a feladatot, hogy helyt álljak az országban és segítsem az itt élő diaszpóra magyarságot.
Őszintén megmondom, már tavaly is éreztem, hogy az ország egyre rosszabb irányba változik, a bűnözés sosem látott mértéket ölt és ezt az Operett Gálaműsort adó csoport kirablása csak megerősítette.
Folyamatosan figyeltem a kinti híreket, és olykor még én is elborzadtam az olvasottak-látottak hírén, de ez sem tudott elriasztani; tudtam, hogy ha újra engem választanak ösztöndíjasként, nem kérdés, hogy elvállalom-e a feladatot. Az utolsó három hét azonban igen nehéz volt, sok dolog alakult úgy az életemben, ami miatt idén nehezebb volt elindulni. A helyzeten az sem segített, hogy a gépem indulása előtt egy héttel betörtek a Magyar Tanyára, majd – mint később kiderült – miközben én kifelé tartottam, újra megkíséreltek bejutni. Szerencsére egyik alkalommal sem jártak sikerrel, de az anyagi kár nem elhanyagolható.
A bűnözés mértéke mellett szintén az indulás ellen szólt, hogy tudtam, az otthoni rekkenő hőséget hűvös télre kell cserélnem. Sokan azt hiszik, hogy Afrikában mindig meleg van... Na, ez egy elég erős tévhit! Szimpla ablakok vannak, fűtési rendszer nincs, éjszaka pedig nem ritkán nulla fok alá esik a hőmérséklet.
Minden negatívum ellenére volt bennem egy nagy adag várakozás is, hisz mióta kiderült, hogy én jöhetek vissza, rengeteg kedves üzenetet kaptam, biztosítottak afelől, alig várják, hogy újra ott legyek és lássanak, ami nagyon jól esett. Én is nagyon vártam, hogy újból találkozzak velük, és érkezésem napján négyen is vártak a Tarentaal village lakói közül, akik tavaly igen közel kerültek a szívemhez.
Az első pár napban már vissza is rázódtam az itteni életbe, persze a napi hőmérséklet-ingadozásnak köszönhetően sikerült megbetegednem, de mondhatni ebben már nagy rutinom van, tavaly negyven fokos lázzal vettem részt az egyik rendezvényen.
Miközben igyekszünk mielőbbi megoldást találni a további betörések megelőzésére, készültünk a disznótoros ebédre is, melyre a szokásnak megfelelően a desszertet én készítettem. Bár tudom, hogy a Rákóczi-túrósnak semmi köze nincs a fejedelemhez, az ötlet mégis az emlékév okán ötlött fel bennem és úgy döntöttem, hogy idén ez lesz az első olyan tradicionális magyar sütemény, melyet elkészítek az itt élőknek. Már a szombati napon reggel kint voltam a Tanyán és mialatt szakácsunk, Dóka Laci a kolbászt és hurkát készítette, összedobtam a süteményt kb. 80 főre. Nem volt egyszerű dolog, hisz csak 3 sütő van a Tanyán, melyekre értelemszerűen mindkettőnknek szükségünk lett volna, de szerencsére Lacival tudjuk már kezelni egymás „rigolyáit”, így viszonylag zökkenőmentesen elkészült minden sütést igénylő étel délután 5 óra körülre.
Vasárnap reggel, mikor kiértem a Tanyára, még igen hűvös volt, be is kellett fűteni a termet, hogy ne fázzunk meg. Fél 11-ig Karla Dórával együtt Lacinak segítettem a fennmaradt előkészületekkel, majd ezt követően megtartottam az első gyerek magyarórát, mely privát órává alakult, tekintve, hogy csak Ryan és én voltunk aznap. Játszva tanultunk, színeztünk állatokat és gyümölcsöket, megbeszéltük, hogy melyik állat milyen hangot ad, és a Kiskakas gyémánt félkrajcárja mesét is elolvastuk, véleményem szerint nagyon jól sikerült az óra, bízom benne, a többi gyerkőc is kedvet kap, hogy csatlakozzon.
Az orja levesből, hurka-kolbászból és süteményből álló háromfogásos ebédet követően levetítettük azt a disznóvágásról készült videót, melyet tavaly technikai okokból nem sikerült, majd azt követően Verebes Marika ötlete alapján – szintén az emlékévre való tekintettel – a Rákóczi hadnagyát nézhették meg az érdeklődők. Közben engem is „bemutattak”, még kis „túlélőcsomagot” is kaptam idénre, benne egy nagy adag kávéval, hiszen mindig azon mosolyogtak, hogy nem tudtam úgy megérkezni sehova, hogy ne éppen egy óriási kávé legyen a kezemben. Emellett a kedvenc virágom, egy protea és csoki lapult a csomagban, melyet ezúton is köszönök. Emellett a klub apák napja alkalmából minden édesapát megvendégelt egy whiskey-re, melynek nagy sikere volt.
Közel hetvenen jöttek el a rendezvényre, mely jól sikerült, örültek nekem, és az érzés kölcsönös volt, sokan a Rákóczi-túróst is megdicsérték, szóval nem dolgoztam feleslegesen. Bízom benne, hogy a sütiklubra is lesz jelentkező, és minél többen jönnek majd magyar ételek valamint desszertek elkészítését megtanulni.
