A Mindszentynum Kultúrház nagy eseményre készülődött; Fóthy Zsuzsa szervezésében ötvenedik alkalommal rendeztek táncházat. Mint mindig, a magyar néptánc alapjainak elsajátítása mellett a jelenlévők megkóstolhattak egy magyar fogást, ami ez alkalommal a rakott krumpli volt, desszertnek pedig dobostortát vagy rigójancsit választhattak.
Talán a finom vacsora, vagy a melegedő idő, esetleg a jubileumi alkalom miatt, nagyon sokan látogattak el a táncházba. Az este első részében többnyire olyanok érkeztek, akik még csak ismerkednek a magyar kultúrával, így az első program egy kis tánc volt; galgamenti lassú csárdással foglalkoztunk. Nagy lelkesedéssel álltak be az idősebb korosztály tagjai is, akik rendkívül élvezték a tánctanítás utáni lehetőséget a szabadtáncra.
Az első tánc után kezdetét vette a vacsora, majd egy újdonság következett az itteni táncházak történetében: egy rövid kvízestre invitáltuk az érdeklődőket. Három csapatot alkottunk, figyelve arra, hogy mindenütt legyen egy „beépített ember”, aki tud segíteni, ha a magyarul nem beszélő csoporttársai elakadnak valahol. Próbáltuk olyan kérdésekből (mind magyarul, mind spanyolul feltéve) felépíteni a keresztrejtvényt, melyekre mindenki tudja a választ, aki már valaha hallott Magyarországról, hiszen a cél az volt, hogy mindenki jól érezze magát amellett, hogy valami újdonságot tanulhatott a hazánkról.
A kvíz első része után ismét egy kis tánc következett, amikor a magyarbődi lassú csárdás figuráival ismerkedtek meg a jelenlévők. A tánc utáni pihenőben egy kis ország-város játék után kihirdettük az eredményt. Még soha nem találkoztunk a déli magyar közösség tagjaival, akik most megtiszteltek minket jelenlétükkel. Kitűnően beszéltek magyarul, lelkesen vettek részt a programokban, és meglepően jól ismerték Magyarországot. Mindig nagyon jó érzés általunk még nem ismert helyi magyarokkal találkozni, beszélgetni velük. A csapatversenyt is ők nyerték meg, nagyon örültek a bónusz dobostortának. A tánctanítást moldvai táncokkal zártuk, miután az idősebb korosztály tagjai elindultak haza.
Ezután a fiatal táncosok még szabadon járhattak kalotaszegi, buzai, és magyarpalatkai táncokat, jókat beszélgettünk, és már hagyományosan a táncház végén mi is tanultunk egy dél-amerikai játékot. A mulatság hajnalig tartott, a búcsúzkodók nagyon hálásak voltak a programokért, és megígérték, hogy legközelebb is jönnek. Szerencsére minden táncház alkalmával egyre több a visszajáró vendég, akiket szeretettel várunk a következő időpontban is. A nagy sikerrel való tekintettel talán a következő alkalommal is szervezünk majd néhány apró feladatot a táncok közötti pihenő idejére!
