Latin-Amerikában európai szemmel furcsának tűnhetnek időnként egyes szokások vagy elgondolások. Az egyik ilyen esemény, ahol ez újfent kiderült számomra, az eredetileg július 19-re tervezett, de végül augusztus 16-ára áthelyezett IV. Feria Medieval de Misiones (4. Misionesi Középkori Vásár) és a Misionesi Magyar Örökség Egyesület részvétele volt.
Argentínában a foci nem egyszerűen sport. Valahol a hazaszeretet, a vallás és a nemzeti identitás sajátos keveréke is. Így amikor kiderült, hogy a vásár tervezett időpontja egybeesik a világbajnoki döntővel, a szervezőknek nem sok választásuk maradt: a vásárt áthelyezték augusztus 16-ra. Ellenkező esetben jó eséllyel senki sem ment volna el.
De milyen is egy középkori vásár argentín értelmezésben?
A vásár egyszerre volt fantasy-rendezvény, kézműves piac, jelmezes találkozó és kulturális program. A Gyűrűk Ura, a Trónok harca és más fantasyvilágok ihlette jelmezekben érkező látogatók mellett kézművesek árulták portékáikat: volt fafaragó, fantasy ihlette tárgyakat készítő mester, tarotot olvasó jós és mindenféle egyéb árus. A programot pedig különböző táncos és kulturális produkciók színesítették.
Az egész egyszerre volt történelmi, fantasy, modern és teljesen abszurd. És ettől az egésznek lett egy egészen sajátos, de számomra bizarr hangulata.
Az argentinokat két dologgal lehet megvenni: étellel és tánccal. Itt mindkettő volt.
És hogy megbolondítsuk az egészet, a valós és kitalált világok peremén, a rendezvény egyik sarkában pedig megbújt a magyar sarok.
De hogy kerültek a magyarok erre a vásárra?
Mivel a „középkori” itt meglehetősen tág fogalom, és mivel egy olyan közepes kis városban, mint Posadas, nincs sok alkalom arra, hogy egy szervezet megmutathassa magát a magyar közösségnek, ez ideális alkalom volt arra, hogy a helyiek jobban megismerhessék a magyar kultúra egy darabját.
Ráadásul, mivel a szervezet szűkös anyagi lehetőségekkel rendelkezik, ez egy kitűnő lehetőség volt arra is, hogy némi bevételt szerezzenek lángos és forralt bor árusításával. Ez is egy érdekesség: itt a forralt bort kifejezetten magyar különlegességként értelmezik. És hát a magyar népviselet és ételek tulajdonképpen a középkorban is megvoltak, így már be is illeszthetővé vált az egész az összképbe.
Nem egy látogató kérdezte meg, milyen zászló van az asztalunk fölött. A válasz egyszerű volt: a magyar.
Bár engem ez valahogy egy furcsa keserűséggel töltött el: kitalált karakterek és történelmileg hűtlen, fantasy jellegű környezetben egy valóságos népet képviselek. A színpadon Zsákos Frodó, Daenerys Targaryen és néhány azonosíthatatlan, középkori udvarhölgynek öltözött ember szirtaki zenére próbált valamilyen autentikusnak szánt – de inkább kaotikus – mozgást imitálni, miközben mi éppen forralt borral szolgáltunk ki két keresztes lovagnak öltözött férfit. Abszurd az egész.
Émelyítő keverék volt számomra, egy csipetnyi megalázottságérzéssel keverve.
Persze ez itt, Argentínában egyáltalán nem okoz gondot, és másként is tekintenek az egészre. Végtére is itt az a lényeg, hogy mindenki jól érezze magát. Európai szemmel viszont nagyon furcsa volt az egész, már-már nevetséges. Magyarként pedig már inkább a megalázó kategóriába sorolnám.
De végül is a célt elértük, amiért mentünk: az egyesület nagyon felkészülten vett részt a rendezvényen, a magyar stand jól szervezett volt, és anyagilag is sikeresen zártuk a napot. Az érdeklődők pedig többet megtudhattak rólunk.
Mindazonáltal ez az esemény, akárhogy is nézem, számomra borzalmas élmény volt.
