A hagyományteremtés sok kitartást, türelmet és befektetett munkát igénylő, hosszadalmas folyamat. Alapját olyan közös értékek adják, amelyek összehozzák az egyformán gondolkodó és összetartozó embereket. De hogy lesz egy érdekes eseményből hagyomány? Mert lássuk be - legyen szó bármilyen remek kezdeményezésről - ami csupán egyszer történik meg, az sajnos könnyen vész a feledés homályába. Már kevésbé áll ingatag lábakon az, ami egyszer megismétlődik. Na de az, amire harmadjára is igény mutatkozik, nyílegyenes úton halad afelé, hogy valódi hagyománnyá nője ki magát.
Így történt ez a minnesotai Szüreti Fesztivál esetében is. Az előző évek tapasztalata alapján idén már komoly várakozás előzte meg a 2016. szeptember 10-én megrendezésre került eseményt, melynek ezúttal is a kimballi Millner Heritage Vineyard & Winery adott otthont. A festői szépségű szőlőskert már önmagában is pihentető, kellemes környezettel várja az ide látogatókat, amit a jókedvében lévő időjárás ragyogó napsütéssel koronázott meg. Nem csoda, hogy a Minneapolis és Saint Paul területén, valamint környékükön élő magyar családok ismét nagy létszámban jelentek meg. Többen hozták magukkal helyi születésű rokonaikat és barátaikat is, akik szintén nagy érdeklődéssel követték az eseményeket. A magyar népviseletek színes kavalkádja tette autentikussá a hangulatot, amelyek kölcsönvehetőek voltak bárki számára akár egész napra, akár csak egy, a fotósarokban készített fénykép erejéig.
Magyar mulatsághoz híven, egész nap vidám zene szólt, és számos program biztosította a fesztiválozók szórakozását. Kétszer is színpadra lépett a Minneapolisban működő, magyar hagyományokat ápoló Vidéki Magyar Táncosok együttese, akik változatos műsor bemutatása után vállalkoztak némi tánctanításra is. Kicsik és nagyok ropták egyszerre, bájos zűrzavarban visszaadva a frissen megtanult lépéseket. A hangulatra egy pillanatig sem lehetett panasz.
De vajon szüret a szüret munka nélkül? Aligha. Jól préselt szőlő nélkül nincs bor. Ezt nem lehetett annyiban hagyni, meg kellett kicsit dolgoztatni a fesztiválozókat. Sorra állt szőlőtaposónak felnőtt és gyerek, fiú és lány, hogy a szüret termékeny legyen. A legjobban teljesítő párosok jutalma az elvitathatatlan örök dicsőség lett, amihez a felnőttek esetében a házigazda - stílusosan – némi borral is hozzájárult. Nem is akármilyennel… Ki gondolná, hogy Minnesota szívében „Naplemente” várja, „Drága” kortyokat ízlelhet, vagy elmélázhat a „Róna” végtelenségében. Pedig az ide látogató mindezt megtapasztalhatja az osztrák és magyar gyökerekkel rendelkező tulajdonosok munkájának és vendégszeretetének köszönhetően. A mulatozók ezen a napon is megszámlálhatatlan féle fehér- és vörösborból válogathattak, ki-ki kedve szerint csemegézve édesből, szárazból.
Igazi magyar ételek nélkül mindez mégsem lett volna teljes. A Minnesota-i Magyarok lelkes tagjai azonban gondoskodtak róla, hogy senki ne távozhasson éhesen. A választék többek között az utolsó cseppig elfogyó gulyáslevesből, valamint valódi magyaros sült kolbászból és lángosból állt, amit jóízűen fogyasztott a lelkes közösség.
Míg a zene, a finomságok és a bor gondoskodott a felnőttek jóllétéről, játékok és mókás versenyek biztosították a gyerekek szórakozását. Így például ismét nagy sikerrel került megrendezésre a népszerű bajuszverseny. Öröm volt látni a gyereksarokban szorgoskodó, majd egyre színpompásabb arccal futkosó kicsiket, a csodaszép népviseletben pörgő-forgó lánykákat és az apró halastóban pecázó fiúkat.
Mindent egybevetve egy rendkívül jó hangulatú napot zártunk, ahol az itt élő magyarok – sokszor hosszú kihagyás után – találkozhattak barátaikkal, és együtt örülhettek az otthonról hozott kedves szokásoknak. Már a következő évi időpont is ki van tűzve, így nyugodtan kijelenthetjük, újabb magyar hagyomány született Minnesotában.
