A Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaiként férjemmel és kisfiunkkal családként érkeztünk Melbourne-be, és bár a világ túlsó felére utaztunk, az első pillanattól kezdve otthon éreztük magunkat.
Férjem feladata a Magyar Kultúr Kör munkájának segítése, én pedig a Fonó Táncegyüttesnél dolgozom. Mindkét közösségben együtt tanítjuk a magyar néptáncot, hiszen így tudjuk a leghitelesebben átadni kulturális örökségünket. Kisfiunk, Zente velünk együtt vált a helyi magyar közösség szerves részévé.
Már az érkezésünktől kezdve tapasztaltuk azt a hihetetlen összetartó erőt, amely a melbourne-i magyarságot jellemzi. A Magyar Központba való első belépésünkkor a Fonó Táncegyüttes gyermekcsoportja egy saját készítésű üdvözlő plakáttal fogadott bennünket. A gyermek- és felnőttpróbák után rendszeresen együtt maradunk: közösen fogyasztunk süteményeket, a Kultúr Körből pedig minden pénteken egy nagy adag frissen sült lángossal térünk haza.
A közösség mindig megünnepli a jeles alkalmakat: az ünnepelteket közös énekléssel köszöntjük, majd torta is kerül az asztalra, amelyet együtt fogyasztunk el. Mindenki szeretettel fordul felénk, érdeklődnek a hogylétünk felől, és a hétköznapokban is segítik a beilleszkedésünket. Ez a támogatás nemcsak lelkileg jelent sokat, hanem a gyakorlati életben is megmutatkozik: segítségükkel zökkenőmentesen tudtunk alkalmazkodni az új környezethez, legyen szó a próbák megszervezéséről, közlekedésről vagy Zente körüli teendőkről.
Zente a próbák állandó „résztvevőjévé” vált: a zene hallatán tapsol, jár a lába, a közösség pedig – a szülőktől a nagyszülőkig – egy emberként vigyáz rá, amikor nekünk a munkára kell koncentrálnunk.
Az idei év májusa különösen hangsúlyos volt számunkra. Magyar szokás szerint május első vasárnapján ünnepeljük az Anyák napját, és ez számomra különleges alkalom volt, hiszen ez volt az első ilyen ünnep a kisfiammal. Érdekes kulturális tapasztalat, hogy Ausztráliában – a hazai gyakorlattól eltérően – a második vasárnapon tartják az Anyák napját, így számunkra ez az időszak kétszeresen is ünnepivé vált.
Külön örömet jelentett, hogy ezt az ünnepet már édesanyaként élhettem meg, és az élményt tovább gazdagította, hogy szüleim éppen anyák napján érkeztek meg hozzánk Ausztráliába, hogy együtt ünnepeljük Zente első születésnapját. A Magyar Kultúr Körben meghitt vacsoraesttel és a gyermekcsoport meglepetésműsorával köszöntöttük az édesanyákat, ami felejthetetlen emlékként marad meg mindannyiunk számára.
A Fonó Táncegyüttes közösségi élete nem ér véget a próbaterem falai között. Zente első születésnapját, valamint a gyermekcsoport többi májusi szülöttjét egy nagyszabású közösségi kirándulás és piknik keretében ünnepeltük meg a gyönyörű Dandenong Ranges Botanikus Kertben. Ez a kirándulás jóval több volt egyszerű szabadtéri programnál: valódi közösségépítő eseménnyé vált. A közös készülődés, az együtt elfogyasztott falatok és a természet közelsége mind hozzájárultak ahhoz, hogy a baráti kapcsolatok még szorosabbá váljanak.
Különösen megható volt látni kisfiunkat, ahogy a magyar közösség gyermekeivel együtt fedezi fel ezt a csodálatos környezetet. Ez az élmény megerősített bennünket abban, hogy a magyarság nem csupán hagyományőrzést jelent, hanem élő, megtartó erő – még a világ másik felén is.
Az idei május ismét bebizonyította: bár távol vagyunk az otthonunktól, egy ilyen szerető és összetartó közösségben sosem vagyunk egyedül.
