Egyetemi tanulmányaimat az Eötvös Loránd Tudományegyetem lengyel és orosz alapszakán kezdtem, majd lengyel és magyar, mint idegen nyelv tanári mesterképzést végeztem. Azért választottam a tanári pályát, mert mindenképpen olyan hivatásnak szeretném szentelni az életem, amiben mindig lehet fejlődni, mindennap kihívás, értéket képvisel és motivál. Mindig lenyűgözött a magyar nyelv szépsége, különlegessége – megőrzését és továbbadását nagyon fontos feladatnak tartom. A gimnáziumban kiderült számomra, hogy az idegen nyelvek érdekelnek a legjobban, és idővel tudatosult bennem, hogy milyen értékesen is fel lehet használni ezeket az ismereteket. Például a nyelvi összefüggések, különbségek felismerésében előnyömre válhat, ha ismerem a tanuló anyanyelvét.

Pályaválasztásomban nagy szerepet játszott egy önkéntes ifjúsági szervezet, egy cserkészcsapat, melyben nyolc évig vezető szerepet töltöttem be. Mindig úgy éreztem, hogy könnyen megtalálom a hangot másokkal, és korosztálytól függetlenül szeretek emberekkel foglalkozni.

Kiskoromtól kezdve részt vettem hagyományőrző tevékenységekben is, eleinte egyszerűen csak kedvtelésből, majd egyre tudatosabban haladtam a népdalgyűjtő táboroktól kezdve a cserkészeten át a magyar, mint idegen nyelv tanítása felé. Egyre jobban kialakult bennem az adás iránti vágy, hiszen a cserkészcsapatban megtapasztalhattam, hogy nem csak az elsajátítás folyamata fontos, hanem a továbbadás is. A Kőrösi Csoma Sándor Program teret biztosít a továbbadásra, és csodálatos lehetőség számomra, hogy a hivatásomnak élhessek, segítsem a magyar nyelv és kultúra fennmaradását és egy külhoni magyar közösség erősítését.