Kelet-, Közép- és Dél-Európa valamennyi országát bejárták már. Idén, tizenhetedik alkalommal a Szent László-év keretében útjuk Partiumba és Erdélybe vezetett, ahová – tíz év után – másodszor tértek vissza. A legjelentősebb egyházi intézmények felkeresése, a nagyváradi püspökkel és a gyulafehérvári érsekkel való találkozás és a számos értékes előadás élményekben és ismeretszerzésben gazdag hat napot nyújtott a résztvevők számára.
„Tíz éve is Partiumba és Erdélybe látogattunk el. Most ismét visszatértünk ide, hogy ezáltal is bekapcsolódjunk a Szent László-emlékév eseményeibe, valamint bemutassuk a Gyulafehérvári Főegyházmegyét azoknak, akik még sosem jártak ebben az országban. Csoportunk összetétele ugyanis idén nagyrészt más volt, mint tíz évvel ezelőtt” – indokolta az útirány-választást a tanulmányi út szervezője. Vencser László hozzátette: fontosnak tartotta azt is, hogy az ausztriai csoport tagjai megismerjék közelebbről az erdélyi magyar kisebbség helyzetét.
Az autóbuszon utazó harmincöt személy közül mindössze kilencen jártak már Erdélyben, huszonhatan most lépték át először a magyar–román országhatárt. Közülük 19 osztrák, 10 magyar, 2 horvát, 1 olasz, 1 spanyol, 1 nigériai és 1 indiai nemzetiségű volt. A magyarok csoportját a Linzből érkező Vencser László és Szabó Ernő lelkészek, Fábián László, az egyháztanács tiszteletbeli világi elnöke és hitvestársa, Katalin, valamint a Grazból és Alsó-Ausztriából érkező Molnár Ottó prelátus, grazi magyar lelkész, Sahov Marianna házvezetőnő, Vadon Mária, Gjecajne-Solymos Erzsébet és Berger Mária alkotta. A 17 nő és 18 férfi összetételű csoportban 7 papi és 28 világi személy szerepelt.
Induláskor minden utazó kapott egy gondosan összeállított mappát, benne térképpel, a felkeresendő templomok, intézmények rövid ismertetőjével, így a fontosabb tudnivalókról az érdeklődők ebből a forrásanyagból is tájékozódhattak.
Május 15-én, hétfőn délután a Szent László év keretében az ausztriai csoport papjai szentmisét mutattak be a nagyváradi római katolikus székesegyházban Böcskei László megyéspüspökkel és Kovács Zsolt irodaigazgatóval. Szentmise után megtekintették a Nagyváradi Egyházmegye kincstárát, benne a Szent László-hermával, majd felkeresték a kommunista diktatúra idején a lerombolástól a hívek élőláncával megmentett Szent László templomot, amelyet Pék Sándor plébános mutatott be a vendégeknek.
Nagyváradról a csoport útja május 16-án, kedden Kolozsvárra vezetett, ahol Kovács Sándor kanonok, főesperes-plébános vezetésével megnézték a Szent Mihály templomot és a Szervátiusz-művészek fafaragott alkotásaival körülvett gyönyörű plébániaudvart. Itt Vik János, a Babeș-Bolyai Tudományegyetem dékánja tartott előadást az egyetem Római Katolikus Teológiai Karáról. A Mátyás király-szobor megtekintése után a csoportnak módja volt találkozni az emlékmű néhány évvel ezelőtti restaurálását irányító szobrászművésszel, Kolozsi Tiborral is. Az Agape Étteremben elfogyasztott ünnepi ebéd után az ausztriai utazók továbbhaladtak Korond érintésével Csíksomlyóra.
Május 17-én, szerdán Gyergyó-vidékét keresték fel: először Gyergyószentmiklóson a Vencser László alapította Szent Erzsébet Idősek Otthonába látogattak, amelynek kápolnájában Magyari Vencel igazgató foglalta össze számukra az idősotthon húszéves történetét. Onnan továbbhaladva egy pillanatra megálltak és betértek a Szent Miklós-templomba is, hogy megszemléljék a néhány nappal korábban elhunyt Lukácsovits Magda gyönyörű mennyezeti freskóalkotásait és elmondjanak alattuk egy imát a festőművész lelki üdvéért.
Ditróba érkezve a Közbirtokosság csodálatos új Erdő Múzeuma szolgált az ausztriai utazók első élményéül, majd Baróti László plébános vezette körbe a csoportot a Jézus Szíve-nagytemplomban. Az ott bemutatott két- (német és magyar) nyelvű szentmise főcelebránsa a község szülötte, az idén hetvenéves Vencser László volt. „Öröm itthon lenni, együtt misézni a paptestvérekkel azon a helyen, ahol negyvenhat évvel ezelőtt Isten Szolgája Márton Áron püspök pappá szentelt. Öröm együtt lenni falusfeleimmel, visszagondolni a mai napon az elmúlt hét évtizedre ebben a csodálatos templomban ausztriai munkatársaimmal, barátaimmal és a ditrói hívekkel” – ezekkel a szavakkal kezdte szentbeszédét az ünnepelt, majd többek között így folytatta: „Számomra mindig erőforrást jelentett és jelent ma is, amikor hazajövök. […] Hálát adok azért, hogy itt születtem Ditróban, hogy itt kereszteltek meg, itt voltam elsőáldozó és itt szentelt pappá Márton Áron püspök. Ebben a hálaadásban Jézus mindnyájunkat összekapcsol, akik ma itt jelen vagyunk és így egy nagy családdá alakít minket.” Kifejtette: „Missziós úton vagyunk mi is, hét különböző nemzet papjai és hívei. Találkozunk főegyházmegyénk vezetőjével, papokkal, hívekkel, és ezek a találkozások, a közös szentmisék egymás kölcsönös erősítését segítik elő. Az itteni vallásos életet, az Egyházhoz való ragaszkodást látva csoportunk tagjai is bátorítást kapnak. Ezzel akarunk visszatérni munkahelyeinkre és biztatni, erősíteni a ránk bízottakat.” Ditróban elmondott szentbeszédét Vencser László ezzel zárta: „Ahogyan Pál és Barnabás örömet szereztek a közösségeknek és ők is örültek a találkozásoknak, így érzünk mi is ma itt Ditróban. Örömet hoztunk, ezt akarjuk átadni, hogy Ditró népe is bízzon Istenben és tudjon örülni mindig az Ő jelenlétének. Nekünk is örömet jelent itt lenni, együtt imádkozni, Isten ajándékaiért hálát adni. Köszönjük az együttlétet, köszönjük az imát. Isten áldása kísérje mindnyájunk életét!”
Szentmise után a csoport a Vencser László által alapított, 15 éves Idősek Klubjában élőzenés ünnepi ebéden vett részt, amelyen mások mellett Baróti László plébános, Puskás Elemér polgármester és Fazakas Szilárd alpolgármester is jelen volt. Az ausztriai vendégek a jó hangulatú együttlétből – a végén néhányan még táncra is perdültek – elég nehezen tudtak kiszakadni, de várta őket Csíksomlyón a kegytemplomban Urbán Erik ferences szerzetes, templomigazgató. A csíksomlyói búcsújárás hagyományáról tartott előadása után a zarándokok a Szűzanya kegyszobrához is felmentek, hogy egészen közelről láthassák, megérinthessék és néhány hála-, illetve fohászszót intézhessenek hozzá. Este a csoport szálláshelyéül is szolgáló, Vencser László alapította Jakab Antal Házat ismerték meg közelebbről György Péter igazgató tájékoztató előadása révén.
Május 18-án, csütörtökön egyesek számára meglehetősen korán, már hajnalban elkezdődött a napi program. A magyarok közül négy utazó: Molnár Ottó, Sahov Marianna, Fábián Katalin és e sorok írója kora reggel, fél 6-kor útnak indult a Jakab Antal Házból és gyalogosan felkapaszkodott a pünkösdszombati szentmise helyszínére, a Kissomlyó- és Nagysomlyó-hegy közötti Nyeregbe a szabadtéri oltárhoz és a Salvator-kápolnához. Amint felértünk, éppen akkor bújt elő a Nap a hegyek mögül. Különös érzés járt át bennünket: abban a pillanatban még inkább éreztük, hogy a Boldogasszony velünk van. A Nyeregből időre visszaértünk a kegytemplomba, hogy csatlakozva csoportunk többi tagjához részt vegyünk a reggel háromnegyed hétkor kezdődő szentmisén, melynek P. Antun Haimiller ferences szerzetes, linzi horvát lelkész volt a főcelebránsa. A szentmisén – legnagyobb meglepetésünkre – az éppen odahaza, Csíkkarcfalván és Csíkdánfalván tartózkodó linzi magyarok, Kiss Károly és felesége, Irénke, valamint Márton Veronika Irénke is csatlakozott hozzánk.
Reggeli után a csoport Csíksomlyóról továbbutazott Brassóba, ahol Kasza László segédlelkész, egyetemi lelkész vezetésével megtekintette a római katolikus plébániatemplomot, majd ebéd után helyi vezetéssel a „fekete templomot” is. Este már Nagyszebenben foglaltuk el szállásunkat.
Május 19-én, pénteken Raicea Oszkár főesperes-plébános vezetésével a nagyszebeni római katolikus plébániatemplom, majd helyi vezetéssel a központi evangélikus templom megtekintése szerepelt a programban. Onnan a csoport továbbutazott Gyulafehérvárra. Ott délben szentmisét ünnepeltek a székesegyházban Jakubinyi György érsekkel, majd meghallgatták az érsek úrnak a főegyházmegye történetéről tartott előadását. A teológián elfogyasztott ebéd után Korom Imre rektor körbevezette a csoportot a papnevelő intézetnek a hetvenes és nyolcvanas években Vencser László vicerektor működése alatt korszerűsített és bővített épületszárnyain és termein. Megnéztük a kápolnát, a könyvtárat, előadótermeket, látogatásunk végén pedig a teológiai líceum kápolnájába is betértünk.
Jakab Antal püspök sírjának megkoszorúzását és a kriptában az ott nyugvókért elmondott közös ima után visszatértünk a székesegyházba, hogy azt alaposabban is körbejárjuk. Ezt séta követte az érsekség udvarán és a gyönyörűen felújított várban. A tanulmányi út záróestjén gyulafehérvári szálláshelyén, a Cetate Szálloda éttermében a csoport élőzenés vacsorán vett részt, amelynek egy román csoporthoz való csatlakozás révén hosszas közös tánc is része lett!
Május 20-án, szombaton az erdélyi déli autópályán Déva, Lugos, Temesvár, Arad, Nagylak, Szeged, Budapest útvonalon az ausztriai csoport visszautazott Bécsbe, illetve Linzbe.
Az ausztriai idegen nyelvű katolikus lelkészségeket irányító országos igazgatóság jövő évi tanulmányútján Horvátországba tér vissza, addig pedig bizonyára gyakorta elismétli a könyörgést: „Istenünk, te sokféle csodával dicsőítetted meg Szent László királyt. Érdemeiért és közbenjárására add, hogy őrizkedni tudjunk minden rossztól, és vezess a boldog örök életre.”
Fotók: Karlheinz Richter
