Pálinkával és magyar zenével fűszerezve
Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasként hamar rájöttem: a disznóvágás Melbourne-ben is olyan, mintha egy erdélyi faluba csöppentem volna. A levágott disznó körül Erdélyből érkezett magyarok, románok, idősek és gyerekek egyaránt ott voltak.
A férfiak részéről a reggel az elmaradhatatlan pálinkával való koccintással kezdődött, a nők pedig a fokhagyma pucolásával indították a napot.
A házi kemence parazsa alatt a friss, illatos kenyér kezdett sülni, míg a húsból pörkölt és sült finomságok készültek – mindezt magyar zene kíséretében, ami különös, nosztalgikus hangulatot kölcsönzött a délutánnak. Közben a kolbásztöltésre is sor került: a fűszerek illata és a nevetés keveredett, ahogy mindenki próbálta a legszebb, legkarikásabb kolbászt formázni.
Ahogy néztem az egész káoszt – a füstöt, a nevetést, a pálinkás koccintásokat – rájöttem, hogy Melbourne-ben is lehet otthon érezni magunkat. A kultúra, az ízek és a közösség itt is működik, még ha kenguruk is kacsintanak a távolban.
Ez a disznóvágás nem csak egy gasztronómiai élmény volt, hanem egy kis darab Magyarország, erdélyi magyar ízekkel és vendégszeretettel fűszerezve.
