Harminc éve élek Budapesten, és ezalatt valóban sokat munkálkodtam a külhoni magyarságért. Minden bizonnyal azért, mert magam is külhoni vagyok: 1968. június 13-án születtem Erdélyben, neves katolikus családban: dr. Jakab Antal néhai gyulafehérvári megyéspüspök unokahúga vagyok. Gyermekkorom első éveit a szülővárosom, Nagyenyed melletti Marosdécsén, majd Székelyföldön: a Hargita megyei Kilyénfalván, nagyobb részt pedig a Marosvásárhely melletti Marosszentgyörgyön töltöttem. Az általános iskolát és a középiskola első két évét Marosszentgyörgyön, a líceum második két évét pedig Marosvásárhelyen végeztem. Tizennyolc éves voltam, amikor családommal együtt 1986 őszén Magyarországra, Budapestre kerültem.

Húszéves korom óta, azaz közel három évtizede foglalkozom újságírással és lapszerkesztéssel. Ehhez a munkához szakmai ismeretet a Tudományos Ismeretterjesztő Társulat Budapesti József Attila Szabadegyetem újságírói speciális kollégiumán, a Balázs Géza nyelvészprofesszor nevéhez fűződő Diákújságírók Országos Egyesületében, valamint az akkori nevén Budapesti Kommunikációs és Üzleti Főiskola kommunikáció és médiatudomány szakán szereztem. Bár pályám elején televízióban és rádióban szerkesztő-riporterként is kipróbálhattam magam, végül a tényleges írást, a nyomtatott sajtót választottam. Azóta több ezer cikkem jelent meg több mint kétszáz határon belüli és kívüli kiadványban. Jelenleg a Keresztény Élet hetilapban, az Életünk havilapban, a Bécsi Napló kéthavi lapban, a Kalejdoszkóp kulturális folyóiratban és számos más nyomtatott, illetve online felületen jelennek meg írásaim.

Az újságírás, rovatvezetés és lap-főszerkesztés mellett több szépirodalmi könyvet rendeztem sajtó alá, prózát, verset és publicisztikát egyaránt, így többek között a délvidéki (temerini) születésű nagy prózaíró, Illés Sándor három novellaválogatását és egy regényét; a szombathelyi néhai Balogh József több verseskötetét; a Németországban élő Hatzack-Lukácsovits Magda festőművész életműalbumát; az Ausztriában élő dr. Vencser László erkölcsteológus-professzor utóbbi években megjelent könyveit. 2006-ban a kaposvári Búvópatak Alapítvány gondozásában első saját kötetem is napvilágot látott (Önzetlenül – interjúválogatás). Az azóta eltelt tíz év alatt erdélyi és magyarországi kiadóknál, illetve magánkiadásban húsz további könyvem jelent meg, amelyeket szerzőként, társszerzőként, szerkesztőként vagy társszerkesztőként jegyzek.

2005-től Erdélyben, Felvidéken, Kárpátalján és Délvidéken olyan oktatási és kulturális intézményekben, ahol nem állt rendelkezésre könyvtár, magyarországi könyvkiadók és kortárs írók felajánlásából könyvtárakat alapítottam.

2007 óta könyvszerzőként, 2010 óta pedig a Jakab Antal Keresztény Kör társalapító-társvezetőjeként könyvbemutatókkal, konferenciákkal, különböző emlékprogramokkal és más kulturális rendezvényekkel folyamatosan járom a Kárpát-medencét és a nyugati diaszpórát.

2015. szeptember 1-jétől részt vettem a Petőfi Sándor Programban, Ausztriában s azon belül is öt tartományszékhelyen – Bécsben, Linzben, Innsbruckban, Kismartonban és Grácban – tevékenykedő ösztöndíjasként.

Vallom Sajó Sándor költővel, hogy „Magyarnak lenni büszke gyönyörűség”, s hogy ezt minél többen vallják, azért mindent megteszek. Újságíróként, könyvszerző- és szerkesztőként, a Petőfi Sándor- és a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasaként, minden eddigi és ezutáni munkámban az a cél vezérel: valamit én is tehessek azért, hogy Ábrányi Emil költőnek is igaza legyen: „Bízom s hiszek, míg Isten lesz fölöttünk, / Ki trónusán bírói széket űl! / És hogyha minden búra, bajra válik, / Romok között is hirdetem halálig, / Erős, nagy hittel, rendületlenűl: / Legyen bár sorsunk mégoly mostoha, / Él a magyar s nem veszhet el soha!”