Felvidéki családból származom, ezért mindig éreztem a magyar nyelv, a népi hagyományok tudatos ápolásának szükségességét.

Gyermekkoromban kerültem kapcsolatba a népzenével és a néptánccal. A néptánc mindig a legfontosabb szabadidős tevékenységeim közé tartozott. Mestereim hatására érdeklődésem egyre inkább a népi kultúra felé fordult.

Tudásomat a néptáncegyüttesek életében való részvételen túl a Hagyományok Háza szervezésében megvalósuló mesterkurzusokon és az Óbudai Népzenei Iskola népi ének tanszakán bővítettem. Nyaranként mezőségi és kalotaszegi tánctáborokban igyekeztem mélyíteni tudásomat. Érettségi után tanulmányaimat a Fóti Népművészeti Szakközépiskola és Gimnázium néptánc tagozatán folytattam. Folyamatosan alakult ki bennem az elhatározás, hogy ismereteimet tovább szeretném adni a gyermekek, illetve a tanulni vágyó fiatalok és felnőttek számára. Egyetemi tanulmányaim alatt óvodákban néptánc foglalkozásokat vezettem, illetve a mátyásföldi egyházközösségben néptánccsoportot szerveztem. A népdalok mellett a népi játékok megismerését is fontosnak tartom. Az elmúlt évben a Nemzetközi Gyermekmentő Szolgálat munkatársaként dolgoztam, ahol a gyerekek oktatásának szeretete csak még inkább elmélyült bennem.

Több népzenei CD létrejöttében és bemutatásában is részt vehettem, de úgy érzem a hagyományok megőrzésében a tanítás, az oktatói és szervezői munka nyújthatja a leghatékonyabb segítséget.

Különösen erős hatással volt rám a louisianai Árpádhonban tett látogatásom. Megérintett, hogy harmadgenerációs, a magyar nyelvet már alig beszélő fiatalok is erősen ragaszkodnak hagyományaikhoz, táncaikhoz. Ekkor érett meg bennem a döntés, hogy a külföldön élő magyar közösségek életében aktívan, hivatásszerűen részt vállaljak.