Már középiskolai éveim alatt sok közösségszervező munkát végeztem. Barátaimmal megalapítottuk a gimnázium magazinját, melyet én szerkesztettem. Érettségi után egy évig önkéntesként szolgáltam Svédországban, egy sarkkörön túli kisváros gyülekezeténél.

Egyetemi éveim alatt cikkeket írtam a hallgatói lapba, és barátaimmal az egyetemi kollégium kulturális életét szerveztük, de igazán kibontakozni a mesterképzés alatt, a Protestáns Felsőoktatási Szakkollégiumban tudtam. Amellett, hogy tudásomat bővítettem, az írás és a közösségszervezés iránti szeretetem itt is utolért. Megalapítottam és azóta is szerkesztem a szakkollégium magazinját, de ennél is büszkébb vagyok arra, hogy négy féléven keresztül irodalmi szemináriumot tartottam. A szeminárium egyfajta misszió volt, leginkább azoknak szólt, akik érdeklődnek ugyan a magyar irodalom iránt, de napi szinten nem foglalkoznak vele, és egy mankót szeretnének, mellyel elindulhatnak az úton. Jó érzés volt látni, hogy munkám által jobb lett a kollégiumi közösség, hogy sikerült azt valamivel bővíteni, értékesebbé tenni.

A tanári mesterszakos diploma megszerzése után egy évig voltam EVS önkéntes Tirolban, egy kisváros ifjúsági központjában. Itt kerültem először kapcsolatba a Kőrösi Csoma Sándor Programmal. Mint mindig, az ausztriai önkéntes munka ideje alatt is többre vágytam, mint a kötelező minimum. Felvettem a kapcsolatot a helyi magyar közösséggel, és felajánlottam nekik szolgálataimat. Történelemórát tartottam a magyar ajkú diákoknak, irodalmi estet szerveztem, beszédet mondtam az innsbrucki magyarok március 15-i megemlékezésén. Ez utóbbiról beszámolót is írtam, amely a Kőrösi program honlapján is megjelent. Miután hazaértem, egy általános iskolában helyezkedtem el magyar nyelv és irodalom szakos tanárként.

Akármerre is vezetett az utam, mindig építő tagja voltam a közösségnek, melyhez tartoztam. Mindenhová elkísért a magyar nyelv, irodalom és történelem szeretete. Akár honfitársakkal, akár más nemzetiségű emberekkel dolgoztam, küldetésemnek éreztem, hogy felhívjam figyelmüket a magyar kultúra és hagyományok szépségeire. Különösen külföldi utazásaim során volt ez érdekes és izgalmas. Éltem hosszabb ideig Svédországban, Dél-Koreában, és Ausztriában is. Nagy öröm más világokat és kultúrákat megismerni, de ennek csak úgy van értelme, ha megőrizzük gyökereinket, ha tudjuk, hogy kik vagyunk, hogy mi az, ami minket, magyarokat más népek gyermekeitől megkülönböztet.

Életem nagy lehetőségét látom a Kőrösi programban. Megtiszteltetés, egyben eddigi pályám megkoronázása, hogy egy anyaországtól távol élő magyar közösséget szolgálhatok. Ha van feladat, amire alkalmas vagyok, akkor ez az. Rég éreztem magam ennyire motiváltnak, elhívottnak. Németh László fogalmazott úgy, hogy szeretne a „magyar szellemi erők organizátora” lenni. Én hasonlóképp szeretnék egy magyar közösség kulturális organizátora lenni.