(Lelkész asszony és jómagam közeli kapcsolatban állunk, erre való tekintettel az interjú tegező stílusban íródott.)
Ki vagy te? Mi az, amit mindenképp tudni kell rólad? Mit mondanál egy ismeretlennek röviden, úgy, hogy a lehető legpontosabb képet kapja rólad?
Nevem Petzold-Fekete Ivett. 38 éves református lelkipásztor vagyok a nürnbergi St. Martha Magyar Református Gyülekezetben, ahová 2019. május 12-én iktattak be. 11 éve élek Nürnbergben, 15 évvel ezelőtt érkeztem meg először, 11 éve vagyok házas. A férjem német származású. Szerető, vidám családban nőhettem fel. Mindenkori célom az emberek megsegítése, és a hit által való elérésük.
Mi akart lenni Fekete Ivett gyerekkorában?
Gyermekkoromban festő, vagy ügyvéd szerettem volna lenni.
Pontosan honnan származol?
Tapolcáról, a Balatonról.
Hogyan kerültél külhonba? Volt-e gyerekkorodban, korábban egy külföldi utad, amit élveztél, és ezért vágysz vissza; a munka, hivatás volt az, ami idehozott, esetleg kényszer szülte a kiutazást vagy valami más?
A Pápai Református Teológiai Akadémián végzett tanulmányaim során, az ötödév végén lehetőségem adódott önkéntes diakóniai szolgálatra Nürnbergben, ezzel megcélozva elsősorban a nyelvvizsgák letételét. 2005. augusztus 31-én repültem ki Németországba a megbeszélt egy évre, amiből kettő lett, mert meghosszabbították a szerződésemet a félig alapítványi, félig diakóniai idősek otthonában, ahová kerültem.
Mi hiányzik a legjobban otthonról?
Otthonról a legjobban a családom, szüleim és testvérem, valamint lelkipásztoraim hiányoznak, akiknek ölelése, megértése, tanácsa, vidámsága sokszor sokat segítene a hétköznapokban a más mentalitású Németországban.
Van valami, amit pótolhatatlannak érzel jelenlegi helyeden?
A német családom és a nürnbergi St. Martha Gyülekezet pótolhatatlan számomra Németországban. Hálás vagyok értük!
Mi a hobbid? Ha szabadidőd engedi, mivel foglalkozol a legszívesebben?
Hobbim főleg az utazás, amiben férjemmel maximálisan osztozunk. Szeretjük a hegyeket, a sífutást, a túrázást. Szabadidőmben szívesen gondozom a kertünket, ami szintén segít és alkalmas számomra a teljes kikapcsolódásra.
Van kedvenc sportolód vagy művészed?
Kedvenc zeneszerzőm J. S. Bach, szívesen hallgatok musicalt, gospelt. Szeretem Márai Sándort, Wass Albertet, Nagy Lászlót és Reményik Sándort.
Van bakancslistád? Van valami, amit nagyon el szeretnél érni?
Amit nagyon el szeretnék érni, az az, hogy hiteles ember lehessek.
Volt olyan mentorod, akitől egy életre szóló leckét, tanácsot kaptál, amit ma is, jelenlegi munkádra is érvényesnek tartasz?
Meghatározó mentoraim a szüleim és nagyszüleim voltak és maradnak, akik elindítottak a hit útján, de tapolcai, keszthelyi és nürnbergi lelkipásztoraimat, pápai professzoraimat is meg kell említenem, akik megmutatták, hogy a lelkésznek is szabad nevetni, sírni és elölről kezdeni.
Ki volt rád a legnagyobb hatással gyerekkorodban? Van-e példaképed egy történelmi alak, tanár, híres igehirdető személyében?
Gyermekkoromban legnagyobb hatással a lelkipásztorom és az irodalomtanárnőm volt rám. Példaképem Ft. Dr. Steinbach József a Dunántúli Református Egyházkerület püspöke, aki teológiai tanárom volt, akinek prédikációi, lelkisége, hitelessége a mai napig meghatározó számomra, és aki áldását adta itt Nürnbergben lelkipásztori szolgálatomra. Kedvenc híres igehirdetőim közül Ft. Dr. Steinbach Józsefet és Csiha Kálmánt említem, akiről a második lelkészképesítő vizsgára írtam dolgozatomat. Szívesen forgatom Joó Sándor és Ravasz László igehirdetéseit is.
Mondanál 3 embert, akivel szívesen együtt vacsoráznál?
Orbán Viktor, Prof. Dr. Bagdy Emőke, Nick Vujicic.
Hogyan nézne ki számodra egy tökéletes nap?
Egy tökéletes nap úgy nézne ki számomra, hogy az este nem lenne nyitott kérdés, rossz lelkiismeret, hogy van valami elmaradt, meg nem oldott feladat, és ha kihasználnám teljesen az adott nap lehetőségeit.
Ha egy lakatlan szigetre kerülnél, és a Biblia csak egy könyvét vihetnéd magaddal, melyik lenne az?
Ha a Biblia csak egy könyvét vihetném magammal, a Filippi levelet választanám.
Van ars poeticád? Mondjuk egy ige vagy egy irodalmi idézet formájában?
Ars poeticám: „Légy hű mindhalálig, és neked adom az élet koronáját.” (Jelenések 2:10)
Volt olyan pillanat, amikor úgy érezted, hogy rosszul választottál hivatást? Hogy nem ezt az utat kellene járnod? Hogy korábban máshogy kellett volna döntened?
Nem volt említésre méltó pillanat az életemben, amikor azt éreztem volna, hogy rosszul választottam hivatást, mert úgy érzem, hogy az Úr választott ki és hívott el.
Jelentkeztek-e valaha valamely szolgálati helyeden életkori vagy generációs különbségek? Értem ezalatt fiatalok és idősek közti szemléletbeli vagy más különbséget. Várt el tőled valaha olyat a gyülekezeted, ami számodra érthetetlen vagy szokatlan volt?
Különbségeket olyan formában éltem meg a nürnbergi gyülekezetben, hogy az előző lelkipásztor erdélyi származású, ahogy a gyülekezet több mint a fele is, én pedig a Dunántúlról érkeztem, más szokásokkal, teológiai értelmezésekkel, énekeskönyvek használatával. Igyekszem a kettőt egyensúlyba hozni, ami megérzéseim szerint jól működik is, hiszen a gyülekezet – ahol kezdettől fogva végezhettem helyettesítéseket – 15 éve ismer. Természetesen teljesen más helyettesítő szolgálatokat végezni és egy gyülekezetet vezetni, de mivel megadatott az, hogy nem idegen helyre küldött az Úr, egyre kevésbé érzem ezt a különbséget.
Honnan jött az elhívás, hogy Regensburgban egy magyar nyelvű református gyülekezetet kell építeni?
A nürnbergi St. Martha Magyar Református Gyülekezet több mint két évvel ezelőtt belépett a Németországi Magyar-ajkú Protestáns Gyülekezetek Szövetségébe. Ezt követően a Szövetség kiírta a magyar lelkipásztori állást, amely szerint Bajorországban a Dunától északra levő területek Nürnberg szórványterületeihez tartoznak. Ez azt jelenti, hogy Regensburgban és Würzburgban is feladat a lelkigondozói szolgálat. Mindkét városban tartottunk már többször istentiszteleteket, szeretetvendégséget, többen jelentkeztek konfirmációra, keresztelésre. Nagy igény van a szórványmunkára. Örömmel és hálával veszik az emberek a szolgálatokat.
Mik az előtted álló feladatok? Mik a következő lépések, egyáltalán mik a távlati célok?
Az előttem álló feladatok között elsősorban a lelkigondozói munka kiépítése szerepel, rendszeres alkalmak kialakítása, az ezeken a területeken élő testvérek megtalálása, lelki otthon nyújtása, ahol identitásukat, vallásukat megőrizhetik és gyakorolhatják.
Egy fiatal lelkész ismerősöm podcastján egy másik fiatal lelkésszel beszélgetett a lelkészi hivatás nehézségeiről. Azt fejtegették, hogy mik a legnagyobb kihívások ebben a szakmában. Szerinted micsodák?
Számomra a legnagyobb kihívások ebben a szakmában: mindenki szívéhez eljusson az evangélium; mindig elég idő jusson családra és gyülekezetre; mindig hiteles és méltó lehessen a lelkipásztor a szolgálatra; ne bízza el magát; soha ne hátráljon meg; merjen segítséget kérni, ha nem sikerül valami; merjen vezetni.
Hasonlókat fogalmaztak meg ők is. Az általad említetteken kívül ők még beszélnek a kötetlen munkaidő okozta kihívásokról, a testi-lelki egészség megőrzéséről, és hamis elvárásokról. De szerencsére van megoldási javaslatuk is. Idézem őket. „A misszió kulcsa az, hogy jó állapotban legyenek a lelkipásztorok.” Te hogyan próbálsz meg jó állapotban lenni?
Úgy próbálok meg jó állapotban lenni, hogy rá merem magam bízni Isten kegyelmére; figyelek saját magamra (is); nem adom fel a hobbimat; igyekszem a párommal a házastársi harmóniát megtartani; áldásként és ajándékként élem meg a szolgálati lehetőségeket.
Ez is rímel arra, amit ők emlegetnek. „Lelkészként sem vagyunk pótolhatatlanok. Egy helyen vagyunk pótolhatatlanok és nélkülözhetetlenek, a saját gyerekeink és házastársunk életében. Mert más lelkipásztort, meg hitoktatót lehet küldeni azokba a közösségekbe, de másik édesanyát, másik feleséget nem”. Ezzel egyetemben feltenném utolsó kérdésemet. Mi az a dolog az életben, amiért a leghálásabb vagy?
Amiért a leghálásabb vagyok az életben, az a családom – mind Magyarországon, mind Németországban –, a hitem és a gyülekezeteim.
