Kolumbiai Családtörténetek 3. rész: A Geiger család

Egy magyar-német-venezuelai-kolumbiai család szövevényes története

/ Léránt Andrea /
lerant.andrea2025 képe
Ilona Isabel Geiger Cervantes kedves tanítványom volt a magyaróráimon. Ilona jelenleg Bogotában él gyermekeivel, ahol zenetanárként és kórusvezetőként dolgozik. Meglátogattam, hogy megismerjem családjának lenyűgöző történetét, amely több országra is kiterjed.
Geiger Ilonával BogotábanIlona gyermekeivelA Lucania hajó utaslistájaA Geiger nagyszülők Budapesten

A kezdetek - Budapest

Ilona apai ágon magyar származású. Édesapja, Geiger György 1939-ben született Budapesten. Apai nagyszülei, akik német származásúak voltak– Fenefron Ilona nagymama és Geiger Antal nagypapa – szintén Budapesten éltek. Ilona édesapja mellett még három gyermekük született.

György testvére, Antal 1936-ban született. Mindkét testvérnek ikerhúgai is voltak, de a második világháború alatt házukat bombatalálat érte, és a két kislány meghalt a támadásban. Csak a szülők és a két fiútestvér élte túl a tragédiát. Nagypapája, Antal gyári munkás volt Budapesten, nagymamája, Ilona pedig háztartásbeli.

1956 – Menekülés Magyarországról

Ilona édesapja 1956. november 23-án menekült el Magyarországról. Rövid németországi és ausztriai tartózkodás után (ahol kitanulta az elektortechnikusi szakmát) úgy döntött, továbbáll. Venezuelába érkezett, La Guaira kikötőjébe a Lucania hajóval, amely 1957. október 3-án indult Genovából.

Új élet Venezuelában

Az 1956-os forradalom leverése után Venezuela volt az a latin-amerikai ország, amely a legtöbb magyar menekültet fogadta be (körülbelül 1000-1500 főt). A menekültek túlnyomó többsége politikai okokból menekült, a kommunista rezsim üldözése elől.

Abban az időben Venezuela gazdasági fellendülésen ment keresztül, és nyitott volt a bevándorlásra. Sok magyar mérnök, orvos, építész és más szakember talált munkát és épített fel sikeres karriert. A magyarok gyorsan beilleszkedtek a venezuelai társadalomba, miközben igyekeztek megőrizni identitásukat.

A Lucania fedélzetén Geiger György 18 másik magyar honfitársával érkezett Venezuelába. A legfiatalabb utas volt, mindössze 18 éves. A magyar menekültek között voltak ápolók, elektronikai technikusok, kazánkészítők, fotósok, szerelők, háziasszonyok és mérnökök. György kezdetben más magyarokkal élt együtt, kölcsönösen segítették egymást, majd Maracaibo-Zulia államban, Venezuelában telepedett le.

Anyai ág - Kolumbia

Ilona édesanyja, Cervantes Barrios Haydeé María kolumbiai származású, Barranquillában született. 1959-ben Venezuelába költözött, és ott ismerkedett meg Geiger Györggyel 1961-ben. Három hónap udvarlás után összeházasodtak, és 1962-ben megszületett első gyermekük, Jorge. Utána következett Randolph 1963-ban, Ilona 1965-ben, Edgar 1967-ben és Antal 1969-ben.

Bár szülei már Venezuelában éltek, Geiger Ilona a kolumbiai Medellínben született 1965-ben. Édesanyja terhesen Kolumbiába utazott, hogy meglátogassa rokonait, de rosszul mérte fel az időt, és a baba Medellínben született. Így Ilona kolumbiai állampolgárságot kapott, és bár Venezuelában élt, venezuelai területen továbbra is kolumbiai állampolgárságú külföldiként azonosították.

A szülés után édesanyja visszatért Venezuelába a babával, és ott élt férjével annak haláláig. Geiger György 2014 decemberében, Haydeé Cervantes pedig 2021-ben hunyt el.

Ilona Venezuelában házasodott meg, és ott született három gyermeke (Ileana Díaz - 1996, Carlos Díaz - 1998, Andrés Díaz - 2002).

Hugo Chávez elnöksége alatt Venezuela súlyos gazdasági és társadalmi válságba került (hiperinfláció, bűnözés, élelmiszer- és gyógyszerhiány, infrastruktúra összeomlása), ezért 2008-ban Ilona a politikai helyzet és személyes okok miatt úgy döntött, gyermekeivel Kolumbiába költözik a jobb élet reményében. Mivel elvált, mindent hátrahagyott, és három gyermekével és négy bőrönddel érkezett Bogotába, ahol azóta is élnek.

Sem szülei, sem ő soha nem tudtak elutazni Magyarországra. Ilona nagy vágya, hogy egyszer megismerje édesapja szülőföldjét. Bár Ilona nem beszél magyarul, kórusvezetőként fontosnak tartja, hogy magyar műveket is felvegyen a vezetett kórusa repertoárjába (például az „A szívből köszönöm Uram” és az „Az úton” című darabokat).