A nyugati határvidék egy kis falujából, Magyarnádaljáról származom. Ebben a kis faluban töltöttem gyerekkoromat, ahol még megtapasztalhattam a hagyományos falusi közösség mindennapjait. A nagyszülőknél töltött nyarak, a hagyományos paraszti élet világa, az őrségi fazekasoknál eltöltött nyári tanonchónapok olyan munícióval láttak el, amiből a mai napig táplálkozom.

Az Eötvös Loránd Tudományegyetemen végeztem jogászként, de a néphagyományok, hagyományos paraszti élet megismerése mindig is vonzott, ezért jogi tanulmányaimmal párhuzamosan az ELTE néprajz szakára is jártam. Néprajz szakos hallgatóként jutottam el először Erdélybe, Kárpátaljára, Felvidékre gyűjtő utak alkalmával. Itt ébredtem rá arra, hogy milyen nehézségek árán igyekszik megőrizni identitását, kultúráját, hagyományát a határainkon túli közösség.

Kisgyermekkorom óta az életem fontos része a néptánc, saját gyermekeim születése óta Gödöllőn tanítok, jelenleg 3 óvodában dolgozom néptánc pedagógusként. A tanítás igazi hivatás számomra: örömömet lelem a csillogó gyerekszemekben, a tudás átadásában és a szakmai kihívásokban.

A Kőrösi Csoma Sándor Programra való jelentkezésben egyszerre motivált a felelősség, melyet a magyar közösségben végzett munka jelent és a hatalmas kihívás: a magyar népi játék-néptánckincs megismertetése, tudásfejlesztés olyan gyermekeknek, akik a magyar nyelvet már nem, vagy nehezen beszélik.

2019-ben KCSP ösztöndíjasként felejthetetlen fél évet töltöttem Dél-Amerikában, rengeteg barátot szereztem, akikkel a mai napig megmaradt a kapcsolatunk, mondhatom azóta is a közösség tagja vagyok. Azt gondolom, hogy az itt megszerzett tudást kiválóan tudom majd hasznosítani a kolumbiai magyar közösségben.