Miskolc - Ecuador - Cali
Mauritz Gizella (1877. július 22. – 1939. október 12.) 1895. szeptember 15-én ment feleségül Oláh Károlyhoz (1857 – 1940. március 22.).
Gizellának és Károlynak hat gyermeke született:
- Oláh Béla (1896. október 14. – 1967. december) (Oláh Iván nagyapja)
- Oláh Zoltán (1900. május 9. – 1969. április 7.)
- Oláh Barna (1907. január 2. – 1937.)
- Oláh Dezső (1910. március 3. – 1990.)
- Oláh Géza (1913 – 1955. május 30.)
- Oláh Blanka (1915. november 5. – 1987.)
Érkezés Kolumbiába
Az Oláh testvérek közül ketten, Oláh Béla és Oláh Zoltán bizonytalan időpontban érkeztek Kolumbiába, legkésőbb 1930-ban, ami Béla fiának, Carlos Emerico Olahnak a születési dátumából (1931. május 10.) következtethető ki.
Zoltán Caliban telepedett le: „A német”
Oláh Zoltán Cali városában telepedett le, ahol altatóorvosként dolgozott a San Juan de Dios Kórházban élete végéig. Nagyon szeretett figura volt a kórházban, ahol mélykék szeme miatt „a német” becenevet kapta. Volt egy feketerigója, amelyet megtanított a „Magyar éjszaka” című dal fütyülésére, ami nagy szenzációvá vált a betegek és a kollégák körében.
Béla Esmeraldasban, Ecuadorban
Zoltán testvére, Oláh Béla Caliból Esmeraldasba (Ecuador) ment, ahol megismerkedett Jesusa Mercedes Gámez Estupiñánnal (született Limonesben, Esmeraldas, 1898. január 31., elhunyt Esmeraldasban 1992. március 21.). Gyermekük, Carlos Emérico Olah Gámez, 1931. május 10-én született. Béla és Jesusa kapcsolata ismeretlen okokból nem tartott sokáig. 1935-ben, amikor Carlos még csak négyéves volt, Béla úgy döntött, hogy elmegy azzal az ígérettel, hogy visszajön a fiáért. Ettől a pillanattól kezdve nyoma veszett.
A keresés és a viszontlátás
Évekkel később, miközben Carlos iskolába járt, a Vöröskereszt tagjai jelentkeztek, hogy tájékoztassák, apja Magyarországról kereste őt a szervezet segítségével. Ekkor kezdődött egy levelezés apa és fia között, amely élete végéig tartott. Carlos első leveleiben „Bélának” szólította az apját, de az kérte, hogy „apának” (papá) hívja. Mindketten arról álmodtak, hogy egyszer találkoznak az Egyesült Államokban, és Carlos lelkesen kezdett angolul tanulni, hogy felkészüljön.
Carlos kísérlete az Egyesült Államokba utazásra
Carlos Emérico az ecuadori konzulátuson keresztül kért vízumot az Egyesült Államokba, de elutasították. Ezután úgy döntött, hogy Cali városába utazik, hogy megpróbálja az ottani amerikai konzulátusnál. Tumaco (Kolumbia) határát átlépve azonban megállt. Itt ismerte meg Luz Stella Montoya Chavezt, akivel 1958. október 6-án házasodtak össze, és Tumacóban telepedtek le. Első lányuk, Sárika, ott született 1959. november 12-én.
Átköltözés Caliba
A család úgy döntött, Cali városába költözik, Carlos itt tudta meg, hogy nagybátyja, Zoltán még él és ott dolgozik a kórházban. Zoltán azonban irracionális félelmektől uralva megtagadta a találkozást velük. Szó szerint a kórházban élt, és ritkán hagyta el azt. Végül ott halt meg 1969. július 4-én. Caliban született a második fiuk, Carlos Alberto 1961. május 25-én, majd a család Esmeraldasba (Ecuador) költözött, itt született a harmadik fiú Igor Iván 1963. február 13-án. Két évvel később tértek vissza Kolumbiába, és Buenaventurában telepedtek le.
Évek Buenaventurában
Buenaventurában Carlos Emérico angol és francia tanárként dolgozott több iskolában. Hétvégéken és vakációk alatt a közeli vidéki területekre utazott, hogy írás-olvasást tanítson. 1967. május 31-én született a negyedik fiúk, Fabián, ebben a városban. Ugyanebben az évben, decemberben Oláh Béla elhunyt Magyarországon. (Béla feleségül vette Magda Oláhot Magyarországon, és egyetlen fiuk született, Oláh Gábor.)
Átköltözés Caliba
1971-ben a család végül Cali városába költözött, és a történelmi San Fernando viejo negyedben telepedett le, ahol több évet éltek, gyermekeik itt jártak iskolába. Carlos Emérico ekkoriban nyelvtanár volt Buenaventura városi állami iskolákban, valamint Senában, és később fordító a Puertos de Colombia nevű cégnél.
Viszontlátások és családi utazások
1971-ben Carlosnak sikerült az Egyesült Államokba utaznia, ahol megismerkedett az Oláh család más tagjaival is. Ekkor látogatott meg rokonokat Toledo-ban, Ohio államban, ahol nagy magyar kolónia telepedett le. Carlos Emérico végül 6 hónapos körutazás után tért vissza Kolumbiába.
Utazás Magyarországra
1989-ben Carlos Emérico, Luz Estela és Stella Chavez, Luz Stella anyja együtt utaztak Magyarországra, ahol találkoztak Gáborral, Carlos Emérico féltestvérével, aki Béla és Magda második házasságából született. Gábor könyvtáros volt, de a közös nyelv hiánya miatt a kommunikáció korlátozott volt.
1990-ben már az egész család utazott Európába, azzal a céllal, hogy részt vegyenek az 1990-es olaszországi labdarúgó-világbajnokságon, és meglátogassák a budapesti és miskolci családot.
Carlos Oláh és első felesége, Maria Velez részt vettek az 1998-as franciaországi labdarúgó-világbajnokságon, és kihasználták az alkalmat, hogy ezen az európai utazáson meglátogassák a budapesti családot; Fabián Oláh is megtette ezt feleségével, Beatriz Montoyával 2006 körül, és Iván és Luz Adriana 2011-ben, miközben egy másik európai körutat folytattak.
Utolsó évek és örökség
25 év házasság után Carlos és Luz Estella 1984-ben elváltak. Carlos Emérico New Yorkba költözött, ahol különféle könyvelési és kereskedelmi munkákat végzett. Végül 2003-ban úgy döntöttek, hogy újra összeházasodnak, amikor Carlos már súlyosan beteg volt. Luz Stella elkísérte őt élete végéig. Carlos Emérico végül 2011. augusztus 16-án hunyt el, anélkül, hogy teljesülhetett volna élete legnagyobb vágya, hogy újra találkozzon édesapjával. Carlos Emérico Olah neve, vagy egyszerűen a „Profe” Oláh (Oláh „Tanár úr”) nagyon sok buenaventurai lakos emlékezetében él.
Carlos Emérico Oláh gyermekei:
- Sárika jogász, kereskedelmi jog és munkajog szakértő. Közel 20 évet élt az Egyesült Államokban, ahol ingatlanügyekkel foglalkozott.
- Carlos Alberto biológus és üzleti adminisztrátor.
- Igor Iván ipari mérnöknek tanult, pénzügyi, építőipari vállalkozások adminisztrációja (Univalle) és marketing (Icesi Egyetem) szakokon szerzett diplomát.
- Fabián a Miami Egyetemen végzett elektronikai és rendszerinformatikai mérnökként.
A gyökerek visszaszerzése: a magyar állampolgárságért folytatott küzdelem
2006-ban Carlos Oláh megkapta a magyar állampolgárságot, és 2010-ben a négy gyermeke is megszerezte azt. Ez a siker Luz Stellla Montoya fáradhatatlan erőfeszítéseinek köszönhető, aki szó szerint megmozgatott eget és földet, hogy megfeleljen a magyar kormány által előírt összes követelménynek.
2003-ban Luz Stella és a már nagyon beteg Carlos Emérico Oláh együtt utaztak Ecuadorba, abban a reményben, hogy hivatalosan rekonstruálják a születésének tényét, hogy bebizonyítsák, Carlos a magyar állampolgár, Béla Olah fia. Hajóval utaztak az ország dzsungelein keresztül egészen Esmeraldasig. Ott Luz Stella megtalálta azokat az idősebb embereket, akik még ismerték Olah Bélát életében, és emlékeztek rá, hogy volt egy fia, akit Carlos Eméricónak hívtak.
Ezeket az embereket egy esmeraldasi bíró elé vitte, ahol eskü alatt vallották, hogy több mint ötven éve ismerik Carlos Eméricót, ismerték a szüleit – Béla Oláhot és Jesús Gámez Estupiñánt –, és a pár évekig stabil kapcsolatban élt, közös lakcímmel Esmeraldasban, amely kapcsolatból született Carlos Emérico.
Ezekkel a tanúvallomásokkal és a bírósági dokumentumokkal a pár Quitóba utazott, hogy hitelesítsék a dokumentumokat, és végül benyújtották azokat a bogotai magyar konzulátuson 2005-ben. Ennek az erőfeszítésnek köszönhetően Carlos Emérico 2006-ban megkapta a magyar útlevelét.
Ugyanebben az évben a bogotai magyar nagykövetség bezárta kapuit. Luz Stella anélkül, hogy feladta volna, újraindította az eljárást, hogy a négy gyermeke számára is kérje a magyar állampolgárságot. A tiszteletbeli konzul segítségével ismét benyújtotta az összes dokumentumot, ezúttal a brazíliai magyar konzulátuson, amely a legközelebbi aktív konzulátus volt.
Végül 2010-ben a gyermekei hivatalosan is megkapták a magyar állampolgárságot, lezárva ezzel egy hosszú és mélyen szimbolikus folyamatot a család számára. Ettől a pillanattól megkezdődtek az első találkozások a Kolumbiában élő magyar közösséggel, először Bogotában, az utóbbi öt évben pedig Caliban.
