Valamiért nincs késés a digitális órán

/ Tamás Krisztina /
tamas.krisztina képe
A járvány miatt bevezetett digitális tanórákra Melbourne-ben a Magyar Kultúrkör és a Magyar Központ iskolájában májusban is sor került.
Csoport 1.Csoport 2.Csoport 3.Csoport 4.

Jelenleg több csoportban, több napon: kedden, szerdán, pénteken, szombaton zajlik a tanítás, és egy rövid óvodai foglalkozás is van vasárnaponként. Az iskolások 7 és 14 éves kor közöttiek. Az online órák néhol családi körben zajlanak, vegyes korosztályban, de a közös családi háttér miatt sokszor egymáshoz hasonló magyar tudással; máshol pedig a csoporttagok ugyanabból a hétvégi iskolai csoportból csatlakoztak. A játékos interaktív digitális oktatás során a fő hangsúly a kommunikáción és a magyar kultúra megismerésén van. Közben észrevétlenül fejlődik a gyerekek szókincse, szöveg- és beszédértése, olvasási képessége, a gyakorlatban alkalmazzák a nyelvtani ismereteket, és egymással is tarthatják így a kapcsolatot. Minden óra végén tartok egy kis közvélemény-kutatást, ami abban segít, hogy jobban a tanulók igényéhez, érdeklődéséhez, tudásszintjéhez tudjam igazítani a következő órát. A visszajelzések alapján a diákok is élvezik az órát, és hihetetlenül pontosan „érkezik” az online órára mindig mindenki. Ha van házi feladat, azt is elkészítik időben. Ebből arra lehet következtetni, hogy fontos számukra magyarul tanulni, és tetszik nekik ez a fajta korszerű oktatás is. Nagyon együttműködőek, igazi csapatjátékosok a gyerekek, és a távolság ellenére, úgy érzem, igazán összebarátkoztunk.

A melbourne-i Híradó lapjaira ebben a hónapban is készültek cikkek. Felelevenítettük a júniusi magyar néphagyományokat, az Ecce Homo című festménnyel folytatódott a Munkácsy-trilógia műelemzése. Utánajártunk a dobostorta és a rigójancsi legendás eredetének. Irodalmi ajánlásunkban munkássága és művei bemutatásával a júniusi születésű Sütő Andrásra emlékezünk, akinek eszmedrámái a mai kor emberét is képesek megszólítani. A havilapban megjelenő cikkeinkben gróf Széchenyi István nemzetépítő tevékenységét tanulmányoztuk, valamint Makovecz Imre egyedülálló építészetét vizsgáltuk.

A hó végén a nemzeti összetartozás napjára készülve az oktatásban és a helyi magyar újságban is megemlékeztünk arról, ami 1920. június 4-én történt Magyarországgal. Emellett a melbourne-i gyerekek számos nagyon kedves, hamarosan megosztásra kerülő videóban elmondták, hogy mit jelent számukra magyarnak lenni. Az 13-14 éves gyerekek közül többen részletesen ismerték ennek a napnak és következményeinek történetét, kellően átlátták a helyzetet. Azt gondolom, hogy az óra menetébe beillesztett rövidebb, a gyerekek életkorához igazított beszélgetéseket a kisebbek is érdeklődéssel figyelték.