Ulmot is sikerült meghódítani KCSP-s összefogással

/ Tóth-Pál Zoltán /
toth.pal.zoltan képe
Lázasan készülődtem november 20-i fellépésemre Ulmba. Nagyon örültem a felkérésnek, mivel tavasszal már volt szerencsém itt műsort adni Fehér-Hodos Szilvia kolléganőmmel. Jó volt ismerősként üdvözölni Andrási Székely Enikőt, az Ulmi Magyar Kultúregyesület elnök asszonyát és családját, és még a közönségben is akadtak kedves ismerősök.
A "Szüreti" mese hőseiTáncoló seregélyekLovavagoltatás"Hangszersimogató"

A készülődés során több skype konferenciát tartottunk Hortobágyi Ivett, a Kőrősi Csoma Sándor Program stuttgarti néptáncpedagógus társammal, és megkértem: szerepeljen „Szüreti mulatság” című interaktív meseelőadásomban. Segítségünkre volt még táncos párja, Botka Bálint is. Így táncos bevonulásunk fergetegesre sikeredett. Ivett üveges táncot járt, Bálint pedig botolót, végül friss csárdással kápráztatták el a közönséget. Ivett somogyi viselete szemet gyönyörködtető volt, és az éneklésben is élen járt. Sikeresen vontuk be lelkes közönségünket a mesébe, s végül egy Ivett vezette táncházzal mindenkit megmozgattunk. A szüreti hangulatot segítette, hogy vendéglátóink szőlővel kínálták megfáradt közönségünket.

Ezt követte a „Baba-Mama Hangszersimogató” programom, s a közönség időközben szinte megháromszorozódott. A terv az volt, hogy ölbeli játékokat tanítok három év alatti gyermekek szüleinek, de ez a korosztály kevésbé képviseltette magát. A gyermekek azonban nagy lelkesedéssel mondókáztak velem és egymással játszottak. Külön élmény volt, hogy nekem is akadt párom, így több gyermekkel is játszhattam. Sikerült olyan hangulatot teremteni, hogy a gyermekek lovagoltatását a közönség legidősebb tagja sem tudta megúszni. Miután jól kifáradt apraja-nagyja a lelkes társaságnak, sorba előkerültek a hangszerek: a pásztorfurulya, tambura, citera, doromb. Majd a tarisznyából népi ritmushangszereim: a rece-fice, csattogó, csengő, kutyapergő, Y-csörgő találtak gazdára. Először dalt tanultunk, ritmust tapsoltunk és a gyermekek felváltva zörömböltek – citerát pengettek énekeinkre. Ivett itt is kivette a részét, nagy segítségemre volt az éneklésben is. Végül a katarzis elkerülhetetlen volt, így ismét táncoltunk egy nagyot Ivett vezetésével. Nagyon köszönöm neki és párjának, Bálintnak, a segítséget. Örülnék, ha más alkalommal is sikerülne együtt tevékenykednünk. Ezennel csatolom kommentjüket, ők hogyan élték meg első közös programunkat:

„Nagyon megörültem, mikor pár héttel ezelőtt Zoli felhívott, és megkérdezett, hogy közreműködnék-e népi gyermekfoglalkozásán Ulmban. Természetesen igent mondtam, hiszen ha néptáncról és népdalokról van szó, akkor ott a helyem. Botka Bálint néptáncos páromat is bevontam a programba, és részvételünket egy percig sem bántuk meg, mert nagyszerű hangulatú délutánt töltöttünk el ebben a németországi városkában.

Zoli meséje számunkra is nagyon szórakoztató volt, mert bár előre átbeszéltük, élőben most vettünk benne részt először. Nagyszerű volt látni, hogy mennyire élvezik szülők és gyerekek egyaránt a három szegénylegény és a szőlőt elpusztító seregélyek történetét. Végül mindannyian táncoló madarakká váltunk, akiknek a legkisebb legény húzta a talpalávalót.

A hangulat tovább fokozódott Zoli hangszersimogató foglalkozásán, ahol minden korosztály megtalálta a helyét. A babák nevetve hagyták, hogy szüleik tornásztassák őket, a nagyobbak ölükbe vették a kisebbeket, a felnőttek pedig köréjük ülve biztatták énekeikkel a játékot. A foglalkozást záró somogyi táncházban pedig már annyian voltunk, hogy dobogó lábainkkal és csillogó, vidám tekintetünkkel betöltöttük az egész termet.

Nagyon jól éreztük magunkat! Köszönjük Zolinak a felkérést, és reméljük még sok ilyen élményben lesz vele részünk!”

Végezetül, de nem utolsó sorban, kedves házigazdánknak, szíves vendéglátónknak, Andrási-Székely Enikőnek, az Ulmi Magyar Kultúregyesület elnök asszonyának kommentjét csatolom:

„November 20-án, vasárnap egy fergeteges szüreti mulatság vendégei voltunk. A három világklasszis népművésznek köszönhetően több, mint ötven gyermek és örökifjú dalolta a magyar népdalokat és ropta a táncot. A táncnak akkora sikere volt, hogy kétszer is meg kellett ismételni! Szüreteltünk is rendesen, a zenészek szívvel-lélekkel húzták a talpalávalót, kifulladásig. A kis négy hónapos csecsemőtől a 72 éves örökifjúig mindenki jól érezte magát, s tanúsíthatom, hogy Szent Péter is a vendégünk volt a mulatság végéig. Aki lemaradt, bánhatja! Nem csak az ulmi és neu-ulmi vendégeinknek tetszett nagyon az előadás, hanem a tuttlingeni, dillingeni, stuttgarti és nürnbergi vendégeinknek is. Hálás köszönet érte: Hortobágyi Ivettnek, Tóth-Pál Zoltánnak és Botka Bálintnak, valamint mentoraiknak: Pereszkényi Erikának és Kemény Józsefnek, hogy az előadás létre jöhetett.”