Amikor az ösztöndíjprogramba jelentkeztem, nem gondoltam, hogy néhány hónappal később két-hároméves kisgyermekeket fogok majd a térdemen lovagoltani. Azonban a prágai Iglice Egylet által szervezett magyar bölcsödében erre is sor került.
Magyar ösztöndíjasként Prágában rengeteg tennivaló akad – nem véletlenül delegálnak ide immár sokadszorra egyidejűleg két ösztöndíjast. Három fogadószervezet, gyakran hatnapos munkahetek, három helyszín és sok-sok gyerek és felnőtt, akik programra és közösségre vágyva kapcsolatba kerülnek velünk.
Alapvetően népzenét oktatni szerettem volna kijönni a prágai magyarsághoz, de már az első héten kiderült, hogy gyakorlatilag minden elképzelhető szerepben hasznosnak bizonyulhatok. Továbbá fontos volt számunkra ösztöndíjas társammal, hogy körülbelül megegyező mértékben legyünk leterhelve. Így kerültem heti egy délelőttre a magyar bölcsődébe.
Minden kedden délelőtt 9:00 és 12:00 óra között a prágai Liszt Intézet első emelete megtelik élettel. Fiatal szülők, édesanyák és édesapák hozzák el közös játékra, éneklésre, ismerkedésre kisgyermekeiket.
A program általában a következő képpen alakul:
9:00 és 10:00 között mindenki megérkezik, lepakol, átveszi a váltócipőjét, esetleg elfogyasztja a tízóraiját. Tíz órakor kezdetét veszi a közös éneklés, melynek során eleinte egyesével bemutatkozik mindenki, majd néhány ölbeli és mozgásos játékot követően közös énekléssel, majd elcsendesedéssel zárjuk a kötött programot. A mintegy negyven perc hosszúságú közös időtöltést követően ki-ki befejezi megkezdett reggelijét, vagy folytatja játékát. A kisebbek fél tizenkettő körülre már elpillednek, van, aki a hordozójában alszik már ilyenkor.
Némi átfedés van az óvodával, hiszen vannak olyan testvérpárok, ahol a nagyobb gyermek már óvodás korú, viszont testvérével együtt ő is látogatja a bölcsődét, valamint fordítva. A nyelvi reprezentációt tekintve természetesen a magyar szó van túlsúlyban, viszont diverzitást okoz az, hogy számtalan cseh-magyar párosból az előbbi ér rá, s tudja elhozni csemetéjét. Boldogan látom ilyenkor a cseh szülők nyitottságát és bátorságát, ami ahhoz kell, hogy nyelvtudás híján eljöjjenek és részt vegyenek ők is a programon. Nincs azonban túlságosan nehéz dolguk: jelenlétükben a Magyarországról származók angolra váltanak, a felvidékiek pedig szlovákul kommunikálnak velük.
Rögtön a második héten mélyvízbe dobtak, ugyanis helyettesítenem kellett a foglalkozásvezetőt. Nem ismertem senkit, és elsőként egy cseh szülő érkezett meg a gyermekével. Szerencsére angolul könnyedén szót értettünk. Segített nekem kikészülni a foglalkozáshoz szükséges eszközökkel, játékokkal. Eleinte izgultam, mert sosem vezettem még korábban ilyenfajta foglalkozást, illetve a közeg is teljesen új volt. Sokat segített azonban a szülők türelme, toleranciája és aktív részvétele, mellyel segítségemre voltak ezen első alkalommal.
