Torontóban, ahol az idei tél a megszokottnál is zordabb arcát mutatta, különösen nagy jelentősége volt az idei farsangi ünnepségnek. A Torontói Arany János Magyar Iskola falai között (Torontói Magyar Ház) ma nemcsak a jelmezek és a fánk illata töltötte meg a levegőt, hanem a gyerekek által keltett vidám ricsaj is: ösztöndíjasként egy különleges örökségpedagógiai programmal, közös kereplőkészítéssel készültem a közösség számára.
A kereplő: Ősi eszköz a sötétség ellen
A magyar népi hagyományban a kereplő – vagy ahogy a néprajzi gyűjtések sokszor említik, a zajkeltő eszköz – központi szerepet játszott a téltemető népszokásokban. A rituális zajkeltés alapvető célja a gonosz elűzése és a természet felébresztése volt. Úgy tartották, hogy a téllel együtt járó sötét erők és a hideg megfutamodnak a nagy ricsaj elől. Legyen szó a mohácsi busójárásról vagy a falusi kiszehajtásról, a kereplő csattogó-morgó hangja jelezte: a télnek leáldozott, jöhet a fény és a kikelet.
Torontói tél – Ideje a tavasznak!
Ontario tartományban, és különösen itt Torontóban, idén nem kellett magyarázni a gyerekeknek, miért is akarjuk elűzni a telet. Az idei szezon jóval keményebbnek bizonyult az elmúlt évek enyhébb teleihez képest; a metsző szelek és a vastag hótakaró után mindenki szívéből vágyott már a változásra.
Fenntarthatóság és kreativitás: Kereplő kávéspohárból
A pedagógiai program során fontos szempont volt az újrahasznosítás üzenete is. Megmutattuk, hogy a hagyományőrzés nem feltétlenül igényel drága alapanyagokat. A kereplők alapját egyszerű papír kávéspoharak adták, amelyeket új életre keltettünk.
- A mechanika: A zajkeltésről a poharakba zárt szárazbab és száraztészta gondoskodott.
- Az egyediség: Minden gyermek saját ízlése szerint alakíthatta ki a hangszerét. Festékekkel, színes papírokkal és különböző applikációkkal díszítették a felületeket, így nincs két egyforma darab az iskolában.
A foglalkozás hatalmas sikert aratott. A gyerekek csillogó szemmel koncentráltak az alkotásra, majd még nagyobb lelkesedéssel rázták és forgatták az elkészült műveket. A sok színes, egyedi kereplő nemcsak esztétikai élményt nyújtott, hanem a közös zajongás során közösségi élménnyé is kovácsolta az ünnepséget.
Bízunk benne, hogy a torontói magyar gyerekek lelkes „kerepelése” elért az égiekhez is, és a következő napokban már a közelgő tavasz előjeleként napsütés köszönt ránk a havas utcákon.
