A zene minden korban meghatározó szerepet tölt be az ember életében. A kisgyermekek egyszerű dalocskái, az altatók, amelyeket édesanyjuk dúdol, énekel nekik és velük, már korán meghatározzák a zene iránti kapcsolatukat. A mozgásos énekek a beszédtanulásban is segítenek. Később a játékok kísérőjeként énekelnek, táncolnak, így a zene az emberi kapcsolatokban már kora gyermekkortól jelen van a mindennapokban.
Nemzeti hovatartozásunk, közvetlen környezetünk és ünnepeink alapját is a zene, a dal és a népdalok megismerése adja. Generációkon át a család – a szülők és nagyszülők – feladata ezek átadása. A mindezért érzett hála a gyermekben egy életen át megmarad.
Egy idősotthonban az anyák napjáról megemlékezni, ünnepélyessé tenni ezt a napot nem kis kihívás. A hosszú életút az örömök mellett tragédiákat, veszteségeket és küzdelmeket is hordoz. Egy édesanya számára ezek feldolgozása szinte lehetetlen, így csak a szép emlékek nyújthatnak vigaszt – amíg a betegségek el nem homályosítják az emlékezést.
Az otthonban élő, 80 és 103 év közötti anyák számára egy ilyen ünnep a közösségben telik: zene, népdalok, köszöntők, finom házi sütemények, apró ajándékok és virágok teszik meghitté az alkalmat. Aki érti és hallja a dalok szövegét, néha sírva fakad, mások tapsolnak, mosolyognak.
A hála, a szeretet és az emlékezés versekben és dalokban, a zene által jut el a lelkükig – anyák napján.
