Ösztöndíjas élet a koronavírus idején

/ Varga Adalbert /
varga.adalbert képe
Amilyen nagy lelkesedéssel kezdődött el a 2020-as év a Sydney-ben élő magyarok körében, annál nagyobb szomorúságot hozott az új koronavírus világjárvány kitörése. Senki sem számított ekkora csapásra, tele voltunk ötletekkel, reményekkel, programokkal, amik mind megvalósításra vártak, de sajnos a legtöbbet el kellett törölni annak érdekében, hogy egymást óvjuk és vigyázzunk magunkra is.
megemlekezestabortuzmagyar iskolamagyar iskola2

Így egyidejűleg zártuk be a Magyar Iskola kapuit, a cserkészetet, a református egyházat és az idősek otthonában tartott bibliaóráknak is vége szakadt.

Az utolsó magyar rendezvény a 2020-as év első felében a március 15-i ünnepség volt, amit a Sydney-i Magyar Református egyházban tartottunk meg. Többen eljöttek a megemlékezésre és többünk, köztük fiatal magyarok is részt vettek az előadások színesítésében. A megemlékezést koszorúzással kezdtük, majd versekkel és ünnepi beszéddel folytatódott és Péterffy Kund ezután tartotta meg az istentiszteleti alkalmat. A Délvidéki Magyar Szövetségben tartottak egy ebédet később, ahol szép számban gyűltünk össze magyarok. Akkor még nem tudtuk vagy csak sejtettük, hogy egy jó darabig utoljára. 

Megijedtünk, nem tudtuk, hogy álljunk az új helyzethez. Igyekeztünk otthon maradni és megóvni egymást, hogy ne okozzunk problémát főleg az idősebb generációnak. Viszont nem volt lehetőség az, hogy feladjuk. Nem adtuk fel, így elkezdtünk ötletelni, hogy miként tudjuk megoldani azt, hogy elérjük a magyarságot, a magyar fiatalokat és a fiatalos idősebbeket. Majd mindenki a saját szervezetén belül, vagy azon kívül az interneten keresztül próbálta elérni a célközönséget. A Sydney-i Magyar Iskola hétvégi online oktatásba kezdett. Maradt a régi rendszer, minden osztályfőnök megtartotta a ZOOM-on, illetve egyéb videó szolgáltatással az óráit. Én, mint osztályfőnök elkezdtem a távoktatásomat a diákjaimmal, haladtunk a megadott tematika szerint és elmondhatom azt, így az ösztöndíjas tevékenységem végén, hogy pozitívan zárom le a félévet, mivel nagyon sok mindent tudtam átadni remek fiataljainknak, akik figyelmesen és motiváltan vettek részt az óráimon. Ezzel közösen, élvezettel vettük és küzdöttük le az akadályt.

A Sydney-i Magyar Cserkészet is lelkesedéssel indult be, de ez alább hagyott a kimaradt alkalmak miatt, hiszen nem találkozhattunk egymással egy jó darabig. Az idei félévben elvállaltam az őrsvezetői képzésen a történelem oktatást, ahol fiatal magyar cserkészek kezdtek el felkészülni a nagy vizsgára, hogy később ők is őrsvezetőkké váljanak. Mivel szombaton délutánonként már nem tudtunk találkozni, ezért a magyar iskola rendszeréhez hasonlóan ott is bevezettük a ZOOM-os találkozókat és így folytattuk a felkészülést, ami mellett még közös tábortűzi alkalmakat is tartottunk a többi cserkésszel együtt.

A karantén az egyház részére volt a legnagyobb kihívás. Mivel a református magyar közösség számottevő része az idősebb korosztályba sorolható, így nehezebben értük el őket. Péterffy Kund református lelkész vasárnaponként videón tartotta az istentiszteleti alkalmakat, amit később eljuttatott az idősebb korosztály részére CD-n vagy DVD-n. A melbourne-i református lelkész szerdánként ZOOM-os bibliaórákba kezdett, amihez bárki csatlakozhatott. Emellett nagy szívfájdalom, hogy az idén tervezett évfordulól (a  helyi magyar református egyház megalakulásának 70. évfordulója) való megemlékezés is elmarad. Remélem és kívánom, hogy a jövőben ezt a rendezvényt is be tudják pótolni.

Ösztöndíjas tevékenységem április 24-ig tartott Ausztráliában, Sydney-ben. A koronavírus okozta gazdasági válság miatt sajnos a repülőtársaságok úticéljai kiszámíthatatlanok voltak, így 3 ösztöndíjas társammal hazautaztunk és itthonról folytattuk a munkánkat, ami egyszerre volt motiváló és kihívásokkal teli, de sikerült kivitelezni.