Idén is sok-sok előkészület, próba előzte meg az ünnepi megemlékezést. A műsort Tóth-Pál Zoltán, KCSP ösztöndíjas úgy állította össze, hogy a nürnbergi magyar csoportok és szervezetek külön-külön, de mégis egységet alkotva megmutathassák magukat. A különböző csoportok előadásaiban közreműködött az ösztöndíjas által alapított Nürnbergi Magyar Citerazenekar és kórus. Az ünnepi megemlékezés konferálását, valamint az egyes csoportok bemutatását V. Zombory Anikó vállalta magára. Anikó, a Nürnbergi Magyar Gyerekcsoport programjait szervezi Horvát Beával, önkéntes szülők bevonásával. Már a megemlékezés előtt egy órával kézműveskedtek a gyermekek, miközben ’48-as dalokat énekeltek. Sorra készültek a kokárdák, nemzetiszínű tulipánok és a színes kifestők nemzeti jelképeinkkel…
A műsor előtt Reiss Piroska, a Nürnbergi Magyar Kultúregyesület vezetőségi tagja köszöntötte a vendégeket: Tordai-Lejkó Gábor müncheni főkonzult, Spiller Krisztina magyar közösséggel való kapcsolattartásért felelős diplomatát és Dr. K. Lengyel Zsoltot, a Müncheni Magyar Intézet igazgatóját, illetve a BUOD vezetőségi tagját és a jelenlévőket. Ezt követően Tordai-Lejkó Gábor müncheni főkonzul mondta el ünnepi beszédét, melyben kiemelte magyarságunk, nyelvünk, kultúránk megőrzésének jelentőségét.
„Március 15. mindannyiunk meghitt nemzeti ünnepe, hiszen kisgyerekkorunk óta ismerjük. Megszokott rendezvényeken, a jelenlegihez hasonló kedves ünnepségeken emlékezünk meg a nemzetünk nagyjairól, Petőfi Sándorról, Jókai Mórról, Vasvári Pálról. Hiába verték le a forradalmat és szabadságharcot, az közel sem volt eredménytelen.
Mi magyarok ma is makacsul hisszük, hiszünk a nemzet eszméjében, annak erejében. (…) Fontos, hogy őrizzük nyelvünket, kultúránkat, személyes emberi kapcsolatainkat, vagyis megtarthatjuk az anyaországhoz fűződő kötelékeket, és egy csodálatos országból jövünk, ahova szerintem mindannyian boldogan térünk vissza akár nyaralni, akár egy hétvégére, vagy hosszabb időre, ha isten is úgy akarja.
A magyar kormány vállalta, hogy hathatós segítséget nyújt a határon túl élő magyaroknak a világon mindenütt, ahogy itt Bajorországban is. A kormány támogatja a diaszpórában élő gyermekek anyanyelv oktatását a konzuli modell keretében, Hétvégi Magyar Iskolákban. Kőrösi Csoma Sándor Programos ösztöndíjasok küldése által segíti a diaszpóra közösségeit, Németországban az idén 16 fiatal ösztöndíjas tevékenykedik, itt a Nürnbergi Magyar Kultúregyesületben is. A diaszpórában élő fiatalok anyaországgal fenntartott kapcsolataik erősítését szolgálja a Rákóczi szövetség diaszpóra programja. (…)
Örömmel tettem eleget meghívásuknak, és jöttem el Nürnbergbe, ahol élő, dinamikus, összetartó magyar közösség van, amely tánccsoporttal rendelkezik, bált szervez, ünnepségeket, számos kulturális programot. A Nürnbergi Hétvégi Magyar Iskolában immár 80 diák és gyermek tanul, amire igazán büszkék lehetünk. Azt látom, hogy gyermekek szerencsére szép számmal vannak. Úgyhogy hálás köszönet illeti mindezért a Nürnbergi Magyar Kultúregyesület elnökét, Bíró Pétert, és segítőit természetesen, valamint a Nürnbergi Magyar Hétvégi Iskolát, és vezetőjét, Pereszlényi Erikát, amely szervezetek, és személyek sokat tesznek azért, hogy a nürnbergi magyarok egymás között egy idegen országban is otthon érezhessék magukat.
Köszönöm a meghívást!”
Kezdetét vette az ünnepi műsor, s elsőként a legkisebbeknek jutott a főszerep. Daloltak a furulyák, pengtek a citerák, s zengett az ének „Aki nem lép egyszerre…”, bevonult a Nürnbergi Magyar Baba-Mama Klub Sándorné Krizsán Ildikó vezetésével. Bemutattak pár ölbeli játékot „így mennek… a huszárok”, s énekelve a közönség elismerő tapsára vonultak ki.
A legkisebbeket az óvodások játszócsoportja követte szintén Sándorné Krizsán Ildikó óvónő vezetésével. Ki seprűparipán, ki a saját készítésű kis dobját verve, zenekari kíséretre énekelve „Harangoznak a toronyba…”, vonultak be. Közösen szavalták Drégely László: „Pereg a dob” című versét.
Őket követték a Nürnbergi Hétvégi Magyar Iskola tanulóinak szavalatai. Panyi Roberto kezdte a sort: Donászi Magda: „Március 15-ére”, című versét bátran szavalta. Botos Pankától Gyulai Pál: Hadnagy uram hangzott el, s őt követte Heinrich Bernadette Vörösmarty Mihály: „Harci dal”-a művészi előadásban. Végezetül Wibling Viktor szavalta Szepsy Eleonóra: „Márc.15” című versét.
Ezt követően a „Titokban ünnepelt március 15-ék” című összeállítást adta elő a citerazenekar közreműködésével Csöngedi Nikolett hannoveri és Tóth-Pál Zoltán nürnbergi KCSP ösztöndíjas. Nikolett utolsó monológjával, melyben egy 17 éves kamasz mondja el mit jelent neki március 15. mint ünnep, igen nagy sikert aratott.
Következett Dietrich Éva kommentjével, vezetésével a Nosztalgiaklub. Itt a legidősebbek mondták el versben, prózában, mit jelent nekik március 15., hogyan él bennük a forradalom eszméje. Elsőként Elisabeth Ottenberger költő és írónő, a Magyar Írók Nemzetközi Szövetségének tagja saját gondolatait olvasta fel, mint ahogy Szász József is.
Igen, ma már szabadon választhatunk és szabadon ünnepelhetünk, félelem nélkül tűzhetjük ki a kokárdáinkat március 15-én, de volt idő, hosszú idő, amikor főleg az elszakított országrészeken tiltották, egyenesen büntették a magyar megemlékezéseket.
Ilyen korszakról szól a Tichy Gyöngyi által felolvasott 1931-ben íródott vers: Reményik Sándor: Erdélyi március. Juhász Gyula: 48 március 15. című versét szavalta Grossmann Péter zongora-és szavalóművész, több versmondóverseny győztese.
Ezt követte Szász Erzsébet idézete Vörösmarty Mihálytól.
Nemeskürty István mondta: „A múltat nem lehet elvenni tőlünk, de az csak akkor a miénk, ha ismerjük.” Ma 170 évvel az 1848-as forradalom és szabadságharc után ismerjük-e eléggé a múltunkat? Vagy minden generációval kicsit kopik, szakadozik az emlékezet, fakul 1848 fénye és jeletősége?
Erről szól a Sighisorean Valentin által felolvasott Bodor Aladár: A pesti fiam című verse.
Majd megpendültek a citerák, s nótázva bevonult a „Tűzvirág” Néptáncegyüttes Körtvélyesi Anna néptáncpedagógus vezetésével. A regruták serényen járták a kónyi verbunkot, s utána magyarbődi csárdással búcsúztak mátkáiktól. A megérdemelt taps után Kallós Zoltán énekét hallgathatta meg a közönség: „Esik eső, szakad, szakad…” felvételről. A Nemzet művésze címmel és a Magyar Corvin-lánccal kitüntetett, kétszeres Kossuth-díjas erdélyi magyar néprajzkutató február 14-én hunyt el életének 92. évében válaszúti otthonában. Reá emlékeztek a jelenlévők.
Ezután Tóth-Pál Zoltán által tekerőn előadott Kossuth nótához csatlakozott a közönség éneke, melyben a 13 aradi hős nevét felsorolva emlékeztünk a szabadságharc áldozataira. Következett a Nürnbergi Magyar Citerazenekar műsora Vörösné Fail Bernadett vezetésével. Furulya szóra, s citerák pengésére közönségünk lelkesen énekelte kórusunkkal az ismerős 48-as dalokat.
Ezt követően a Nürnbergben élő Filkor zenészcsalád előadásában hallhattuk a „Nemzeti dalt”, melyet Filkorné Juhász Ica és fia Dávid énekelt a közönség tetszését elnyerve.
Majd ismét Grossmann Péter előadóművész szavalta el Kölcsey Ferenc: Szózat című versét igazán egyedülálló módon, felejthetetlenül.
Elérkezett a program legszebb pillanata. Rozmán Lajos a Nürnbergi Magyar Kultúregyesület egykori elnöke munkájának és életútjának megbecsülése és elismerése jeléül a Magyar Állam Magyar Arany Érdemkereszt kitüntetést vehette át Tordai-Lejkó Gábor müncheni főkonzultól ünnepélyes keretek között. A főkonzul méltatta Rozmán Lajost, bemutatta életútját és az egyesületért, illetve kiemelten a helyi magyar közösségért és a magyar-német kapcsolatokért tett fáradhatatlan munkásságát.
Ezt követően Dr. K. Lengyel Zsolttól, a Müncheni Magyar Intézet igazgatójától, a BUOD elnökségi tagjától hallhatta a közönség Rozmán Lajos méltatását és köszöntését. A BUOD (Bund Ungarischer Organisationen in Deutschland e. V.), mint a Németországi Magyar Szervezetek Szövetsége elismeri Rozmán Lajos áldozatos munkásságát, együttműködését a magyar szervezetekkel.
Rozmán Lajos a kultúregyesületnek 1970-től vezetőségi tagja, majd 1972-től egészen 2017-ig, azaz 45 éven át volt elnöke. Elnöksége alatt intenzív és értékes kapcsolatot ápolt Nürnberg városával, illetve egyéb magyarországi és németországi szervezetekkel. Az együttműködés nagyban hozzájárult a magyarság pozitív megítéléséhez. Rozmán Lajos munkássága felbecsülhetetlen értéket jelent a Nürnberg és környékén élő magyarságnak. Folyamatos erőfeszítéseket tett arra, hogy a mindenkori „újonnan kitelepült” magyarok Németországba úgy illeszkedhessenek be, hogy közben megőrizzék és ápolják a magyar identitásukat és ezt a későbbiek folyamán az újabb generációknak továbbadják. A már hosszabb ideje Németországban élők is aktív részesei voltak az egyesületi életnek. A nagy számban megrendezett események összehozták a különböző csoportokat és ezáltal egy erős és elismert kissebbséggé váltak Nürnbergben. Függetlenül a tagok és érdeklődők összetételétől, rendszeresen megrendezték a nemzeti ünnepeket, megemlékezéseket. A különböző kultúrális események megszervezése és a híresebbnél híresebb előadóművészek meghívása és fogadása szinte rutinná vált.
A program állófogadással végződött, melynek során nem csupán kötetlen beszélgetésre és a gratulációkra volt lehetőség, hanem az érdeklődők megtekinthették Rohály Ferenc tematikus képkiállítását, az 1848-49-es forradalom és szabadságharc ihlette érzéseit, látomásait, gondolatait rajzokon adaptálva. Továbbá lehetőség volt a Minority Safepack, vagyis a nemzeti kisebbségvédelmi kezdeményezés aláírására is.
Kapcsolódó program volt Deli Csanád hannoveri KCSP ösztöndíjas Médiasuli előadása is.
Tóth-Pál Zoltán
Kőrösi Csoma Sándor Program, Nürnberg
