A Magyarok Angliai Országos Szövetségének megemlékezése az 1848-49-es forradalom és szabadságharc évfordulóján

/ Tompos Krisztina /
tompos.krisztina képe
Hogy nyilatkozott volna Petőfi Sándor a riportereknek, ha 1848-ban már létezett volna híradó? Mit kiáltozhattak a rikkancsok Pest és Buda utcáin 1848. március 15-én? Mely sütemények lehettek a márciusi ifjak kedvencei az egykori Pilvax kávéház kínálatából?
Norton Éva, a MAOSZ elnökének előadása (Fotó: Kelemen Lehel)A Hunique Dance Ensemble fellépése (Fotó: Kelemen Lehel)Himnusz (Fotó: Kelemen Lehel)Nemzeti színű finomságok (Fotó: Kelemen Lehel)

Többek között ezekre a kérdésekre is választ kaphattak azok, akik 2019. március 16-án ellátogattak a Magyarok Angliai Országos Szövetsége által az 1848-49-es forradalom és szabadságharc 171. évfordulója alkalmából rendezett megemlékezésre. A rendezvénynek az Angliai Magyar Református Egyház épülete adott otthon, amely eszményi helyszínt biztosított a Bartók Baráti Kör műsorához. A színjátszókör tagjai a HubArt Londoni Magyar Színtársulat színészeivel és a Hunique Dance táncosaival kiegészülve a 171 évvel ezelőtti magyar főváros utcáira repítették a vendégeket.

A szereplők a közönség soraiból felállva szavaltak, így elhangzott például Petőfi Sándor Szörnyű idő című verse Tatai Barna, a Nemzeti dal pedig Balogh Bulcsú tolmácsolásában. Varga Károly Széchenyi István ismert művéből, a Világból idézte a „Töredékek egy angol leveleiből” című fejezetet, mely különösen illett a rendezvényhez, hiszen az angol fővárosban a magyar történelem egy fontos korszakára emlékeztek a jelenlevők. Ugyancsak a két nemzet közötti kapcsolódási pontot képviselte az Antalóczy Orsolya által elszavalt Arany János vers, A walesi bárdok, mely az angol történelem egy fejezetét, a zsarnok király elleni lázadást a magyar szabadságküzdelemmel állította párhuzamba. Ezután a toborzás és a csaták légkörét idézte fel a Hunique Dance férfi tánckarának néptánc bemutatója, az előadás további szereplői, a „rikkancsok” pedig a terem különböző pontjairól harsogták az 1848-49-es évek főbb hadi eseményeit. A szabadságharc mindenki által ismert, szomorú történetét a 13 aradi vértanú utolsó mondatainak felidézésével zárta a Bartók Baráti Kör. A Király Attila által rendezett előadáson a közönség is az események részesének érezhette magát, a műsor hangulatát pedig a helyszín garantálta. A református templom üvegmennyezetén egy idő után már csak az est fényei szűrődtek be, de annál jobban világítottak a teremben meggyújtott gyertyák, melyek közül sorra hunytak ki az aradi tizenhármat jelképezők.

Az ünnepi műsor zárásaként a MAOSZ elnöke, Norton Éva beszédében az 1849 után emigrációba kényszerült magyarokról emlékezett meg, akik idegen országba kerülve nyelvismeret és anyagi támogatás nélkül gyakran az életben maradásért küzdöttek. Ebben a helyzetben különösen fontos volt az olyan szervezetek szerepe, mint a brit parlamentben megalakult magyar segélybizottság, vagy a Pulszky Ferenc által létrehozott londoni magyar propaganda-bizottság, amely a politikai színtéren képviselte a magyar érdekeket. A történelmi események megértéséhez emberi sorsok, egyéni teljesítmények megismerésével még egy lépéssel közelebb kerülhetünk, így előadása második felében Norton Éva három olyan magyar menekült forradalmár életútját mutatta be, akik már Magyarországon is szakmájuk kiváló képviselői voltak, majd az új történelmi helyzetben, az emigrációban is olyan karriert futottak be, amellyel méltón képviselhették a magyar nemzetet. Schöpf-Merei Ágoston Manchesterben neves gyermekkórházat alapított, Szerelmey Miklós olyan kőzetkonzerváló anyagot fejlesztett ki, mellyel megállíthatták többek között az új londoni parlament valamint a Szent Pál Székesegyház romlását is, Duka Tivadar pedig nyelvészként, sebészként és a trópusi betegségek szakértőjeként Anglia szerte híressé vált, miközben megmaradt hű magyar hazafinak.

A vers, a zene, a tánc és a tanulságos élettörténetek után az ízek és illatok vették át a főszerepet. Glowaczki Beatrix, a MAOSZ kincstárnoka konferálta fel a piros-fehér-zöld színekben pompázó szendvicseket, valamint a forradalmi süteményeket: a Kossuth-kiflit, a kuglófot és a Petőfi-szeletet. Bár a sós és édes finomságok egy idő után elfogytak az asztalokról, de a beszédtémából sokáig nem fogytak ki a vendégek és a műsor szereplői, így még hosszú ideig jóízű beszélgetéstől volt hangos a Londoni Magyar Református Egyház nagyterme, ami egy tartalmas, felemelő és vidám pillanatokban egyaránt gazdag ünnepi estnek adott otthont 2019. március 16-án.