Szt. István nap Perth-ben

Magyarnak maradni távol a hazától

/ Horinka Szonja /
horinka.szonja képe
A Perth-ben élő magyar közösség egyik legfontosabb ünnepe a Szt. István nap, amikor is összegyűlik a közösség apraja-nagyja, hogy együtt ünnepeljenek és megemlékezzenek államalapítónkról.
A "hamuban sült" pogácsákA kenyérsütő verseny első három helyezettjeAz ünneplő közösségMezőségi táncok

A Perthben élő magyar közösség egyik legfontosabb ünnepe a Szent István nap, amelyet évek óta az ide kiutazó KCSP-s ösztöndíjasok szoktak szervezni. Idén engem kértek fel arra, hogy ezt a hagyományt folytassam.

A Nyugat-Ausztráliai Magyar Egyesület elnöke, Podgorska Henrietta ötlete volt még néhány héttel ezelőtt, hogy az ünnepséget előzze meg egy úgynevezett „Open Day”, ami többek között a különböző generációk találkozását, együttműködését segítené elő. Én ennek az ötletnek kifejezetten örültem, hiszen a nyugdíjas csoportunk (Örökzöldek) rendezvényeiben is állandó jelleggel besegítek, illetve az óvodában is tartok foglalkozásokat, így a kapcsolati tőkém adott volt egy majdani sikeres, közös rendezvény megtartásához.

Augusztus 18-án vasárnap tartottuk ünnepségünket, amelynek részeként fél egykor vette kezdetét a már fentebb említett „Open Day”. Ennek keretében magyaros ételkóstolóval vártuk vendégeinket, többek között: székely káposztával, sült kolbásszal, sült májas és véres hurkával, körözöttel, mindehhez pedig szakácsaink friss kenyeret, „hamuban sült” pogácsát és mustárt kínáltak. A gyerekek birtokba vehették a Ház udvarán kialakított játszóteret és játékokat, illetve egy kézműves sarokkal készültem nekik, ahol különböző kisállatokat lehetett készíteni parafadugóból és filcből. Így a szülők is ki tudták élvezni a mesés időt egy kis beszélgetés közben. A program része volt egy kenyérsütő verseny is, ahol próbáltuk megtalálni Perth legjobb házi készítésű magyar kenyerét. Hat nevezés érkezett, melyek közül az első három helyezettet díjazta a zsűri oklevéllel, valamint az első helyezett átvehetett egy díjat is. Nagyon remélem, hogy ezzel hagyományt teremtünk és jövőre már ennél is több nevezés érkezik, hogy még nehezebb legyen a bírák dolga.

A jó hangulatú délután után épp annyi időnk volt csak, hogy berendezzük a termet az ünnepséghez, illetve fogadjuk az újonnan érkezett vendégeket. Az ünnepi műsor elején hegedű- és zongoraszó kíséretében a jelen lévő 40-50 ember elénekelte a Magyar Himnuszt, ezután Sarkadi Mucika (az Örökzöld csapat oszlopos tagja) szavalta el gyönyörűen Rudnyánszky Gyula: A magyar nyelv c. versét, mely a magyar nyelv értékteremtéséről, összekötő erejéről és ennek jelentőségéről szólt. Ezt követte Vajda András, az egyesület elnökhelyettesének angol nyelvű beszéde, aki egy kis történelmi áttekintést adott a jelen lévőknek Szt. István koráról. A magyar nyelvű beszédet én írhattam és mondhattam el. Számomra különösen nagy jelentőséggel bírt, hogy megemlítsem a fiatalok ünnephez való hozzáállását, azt, hogy mit jelentett számomra ez az ünnep évekkel, évtizedekkel ezelőtt, illetve az is, hogy kihangsúlyozzam, ez az ünnep elsősorban a közösségeké, és nekik kell tenni azért, hogy tovább éljen ez a hagyomány a gyerekeink és unokáink körében. Beszédemet követően Jansz Pál hegedűn, valamint Éber Dániel zongorán adták elő Erkel Ferenc: Bánk Bán c. operájának egyik leghíresebb áriáját, a Hazám, hazám címűt. A zenés darabot követően a Keszkenő Táncegyüttes kezdő és haladó csoportja lépett színpadra, ők mezőségi táncokkal készültek az ünneplő közösség számára.

Nemcsak a ruháik voltak csodálatosak, de a műsorok is nagyban emelték az esemény színvonalát. A nap és egyben az ünnepség zárásaként a Székely Himnuszt énekeltük el közösen szintén hegedű- és zongoraszó kíséretében.

Ezt követően kötetlen beszélgetés közben elfogyasztottuk a közösség tagjai által készített finomabbnál-finomabb süteményeket, valamint felvágtam és szétosztottam a szentelt kenyeret, melyet én sütöttem és szombat este megszenteltettem, folytatva a tavalyi KCSP-sek által megkezdett hagyományt.

Azt gondolom, hogy egy csodálatos napot zártunk így együtt, és sikerült a közösség ünnepévé varázsolni a Szt. István napot. Nincs is szükség annál nagyobb dicséretre, minthogy mindenki jókedvűen és elégedetten távozott, és szeretnék, ha még sok ilyen közös programban lenne részünk. Rajtam nem fog múlni, ezt bátran kijelenthetem.

Köszönöm minden fellépő és segítő áldozatos munkáját, nélkületek nem sikerült volna, és persze köszönöm mindenkinek, akik eljöttek, hiszen ezek a programok nektek és értetek vannak, Ti töltitek meg tartalommal.