Igen, varázslatos, hogy az egyre jobban elmagányosodó, zárkózott idős emberek párjuk elvesztése után új célt, társaságot, barátságot, s egyúttal vigaszt nyernek a mindennapokhoz. Tudják, hogy valahol várják őket, valakiknek fontosak, és a Klubon kívül is tartják a kapcsolatot, segítik egymást.
Az összejöveteleken mindig az aktuális hónap jeles napjairól, évfordulóiról, ünnepeiről emlékeznek meg, nem megfeledkezve a német, nürnbergi évfordulókról sem. Sorra veszik az írókat, költőket, nemzetünk nagyjait, feltalálóit, zeneszerzőit. Az összeszokott társaságban már a kezdetekben kialakult, kinek mi a kedvenc témája, szakterülete. Ki szeret kiselőadást tartani, vagy esetleg csak hozzászólni, verset szavalni, felolvasni…, de épp úgy fontos a jó hallgatóság, amely megtiszteli figyelmével az előadót, megteríti az asztalokat, süti a süteményeket, kávét, teát főz… Ahogy Dietrich Éva, úgy Dietrich Gusztáv is munka mellett szabadidejét nem sajnálva segít, összegyűjti az évfordulókat, különféle témákat, s Évával együtt vezényli a programot. Mindezt fáradhatatlanul, az idősek iránti feltétlen tisztelettel, türelemmel teszik. Hogy honnan kapnak mindehhez energiát, honnan kapnak erőt a gondokkal teli napokban is? Talán a Klubtagok lelkesedése, öröme, ami átlendíti őket a nehezebb időszakokon, s talán az ilyen ünnepi évfordulók, a hálás tekintetek, köszönő szavak is. Idén a rangidős Sighisorean Valentin mondott köszönő beszédet, s e szavakkal adta át a közösség ajándékát. „Kedves Éva! A Nosztalgia Klub V. évfordulója alkalmával szeretettel üdvözlünk és szeretnénk megköszönni igen eredményes, fáradságos, de szép munkádat, amit olyan nagyszerűen végzel, arcodon mosollyal, nyugalmat árasztva felénk és így mi is jól érezzük magunkat. Az is fontos, hogy itt mindenki a maga módján hozzájárulhat ennek a körnek a jó működéséhez, ki irodalmi téren, vagy szervezés terén, asztal, szék pakolással, tésztasütéssel… Mert mit is csinálunk? Szórakozva művelődünk, s még a feleségem is ide szívesen küld, mert azt mondja, hogy itt nem csinálok semmi rosszat. Ugyanakkor megőrizzük elődeink, nagyjaink ránk hagyott örökségét, kincseit, amit azt hiszem, hogy szívesen csinálunk és nagyon fontos számunkra. Köszönjük szépen, Éva! Éljen a Nosztalgia!
A program ünnepi részén fotókat vetítettünk a Klub életéről és az előző évi születésnapról, melyről „Négy éves a Nosztalgia Klub Nürnbergben” című cikkben kimerítően írtam. Ajánlom figyelmébe akinek sikerült felkeltenem az érdeklődését a Nosztalgia Klub élete iránt. Cikkem ezen a linken érhető el: https://www.korosiprogram.hu/hirek/negy-eves-nosztalgia-klub-nurnbergben
Végezetül egy idézet Dietrich Éva által erre az alkalomra készített Powerpointból:
„Ne add fel, kérlek, ne engedj, még ha éget is a hideg, még ha harap is a félelem, még ha lemegy is a nap és eláll a szél. Lelkedben van még tűz, álmaidban van még élet, mert minden nap egy új kezdet, mert most van itt az ideje és ez a legjobb pillanat.” - Mario Benedetti
Úgy gondolom, még sok ilyen, s hasonló kezdeményezésre lenne szükség, nemcsak a diaszpórában, hanem szűkebb hazánkban, Magyarországon is. Ha valaki hasonló dolgon töri a fejét, azt biztatnám, hogy jöjjön el, s merítsen erőt, ötletet a kezdetekhez, e példaértékű kezdeményezésből. Bizton állíthatom, hogy itt baráti fogadtatásban lesz része, s nem tér haza üres lélekkel!
Dietrich Évának és Gusztávnak, s a Klub tagjainak jó egészséget, erőt és kimeríthetetlen témákat kívánok az elkövetkező hosszú-hosszú években.
