A gyerekekkel augusztus végén új programba kezdtünk, mert szerettük volna, hogy az a táncanyag, amit megtanultak, ha nem is egy koreográfiában, de valahogyan "produktummá" váljon.
Egy táncos mesét készítünk, mely valódi tánchagyományon alapszik: a kecskekeresés, vagy ahogy máshol nevezik, elvesztette az oláh leány a kecskéit megnevezésű zenés-táncos történeten. E szerint egy kecskékre vigyázó lány észreveszi, hogy eltűntek a kecskéi, és útnak indul, hogy megkeresse őket. Mindig talál valamit, amire azt hiszi, hogy azok az ő kecskéi, aminek nagyon megörül, de aztán rájön, hogy tévedett.
Rendszerint a lassú és gyors zenei részek váltakozása határozza meg a hangulatot és így a történetet is. A lassú, szomorú részek alatt a mesélés zajlik, a gyors, vidám részeknél pedig a tánc.
Ezt kezdtük el a gyerekekkel olyan módon feldolgozni, hogy közösen, de főleg ők írták meg a mesét. Természetesen szabad kezet kaptak, így bekerültek robotok, tangó estek és párizsi utak is. Azt szerettük volna, hogy ez minél jobban az ő meséjük legyen, ami tükrözi az itteni mindennapjaikat. A helyszínek, szereplők, események megjelenítése is az ő munkájuk lesz, amit rajzok formájában készítenek el. Tervünk szerint a táncos részben is ők szerepelnek majd. A zene és a végleges videó összevágását pedig mi fogjuk elkészíteni.
A gyerekeknek nagyon tetszett ez az ötlet, hamar belelendültek a kreatív megoldásokba. Élvezet volt hallgatni, ahogy sorra jöttek elő az újabb történetfűzések, mintha sosem lenne vége a mesének. A munka még folyamatban van, hamarosan elkészül a táncos mesénk.
