A Bóbita játszócsoport kitart az online mókázás mellett

Nem adjuk fel az éneklést és a kézműveskedést sem

/ Rácz Eszter /
racz.eszter képe
Melbourne-ben van egy csodás játszócsoport, ahol szülők és gyermekeik gyűlnek össze, hogy magyarul énekeljenek, mondókázzanak, kézműveskedjenek, játszanak. Én ebbe a csoportba csatlakoztam be márciusban, hogy színesítsem a piciknek adott élménycsomagot és levegyek az édesanyák válláról némi terhet.
Luca és Olívia épp a teknős családon dolgoznakLuca vágja a szív-ember lábacskáitMelinda és Beni az együtt készített fejdíszbenLuca is készített egy lila egérkét a testvéreivel és anyukájával

 

Az anyukákkal bevállaltuk a küldetést, hogy hiába a bezártság, mi minden héten egyszer énekszóval és játékkal töltjük meg a gyerekek otthonait. 

Március vége óta minden héten csütörtök délelőtt összegyűlünk és együtt énekeljük a kedvenc dalainkat az izgatott gyerkőcökkel. Együtt, a képernyő előtt ugrabugrálva, táncolva, csip-csip-csókázva bolondozunk; és gyakran a kicsik a dalcsokor végén külön követelik, hogy még többet énekeljünk. Ennek a kérésnek pedig természetesen senki nem tud ellenállni. 

A klubunk alkalmai úgy épülnek fel, hogy miután kidaloltuk magunkat, akkor együtt leülünk és mesét olvasunk. Sokszor bábozok a mesékhez saját kézzel készült bábokkal, vagy képeskönyveket vetítek ki, így segítek a mese elképzelésében a piciknek. 

Nagy sláger a Kisvakond és az ő különböző kalandjai, de rengeteg magyar népmesét is meséltünk már, Benedek Elek és Lázár Ervin is a “vendégünk” volt.

Zárásként pedig kézműveskedünk. Minden hétre készülök egy új, szórakoztató és könnyen elkészíthető kézműves feladattal. Így született már fejdíszünk, egérkénk, kígyónk, unikornisunk, űrhajónk, pillangónk és megszámlálhatatlan más színes és szép alkotás, amit együtt készítettünk el.

Fontossá váltak ezek az alkalmak, öröm a gyerekek arcán látni, ahogy várják a közös éneklést, ahogy felismerik egymást a képernyőn keresztül és üdvözlik egymást az ő kis babanyelvükön.