Farkas Dorina ösztöndíjas társammal koordináltuk a pályázatot, és kísértük az egy tucat 10-15 éves ausztriai magyar gyermeket. Bécs mellett Eisenstadtból, Klagenfurtból és Linzből is érkeztek kis diákok.
A vonatút jó hangulatban telt, Budapesten a program koordinátorai, Brum Alejandra és Aradi Márk fogadtak bennünket. Az első délután az ismerkedésé, csapatépítő játékoké volt a főszerep. Az ausztriai csapathoz csatlakoztak fiatalok Dél-Amerikából és Dél-Afrikából is. Az esős, hideg időben társasjáték estet szerveztünk.
Húsvét vasárnap a Hollókői Húsvéti Fesztiválra látogattunk el. „Hollókő húsvétol, ha esik, ha fúj” szlogennel felkészülve várták a szervezők a látogatókat; a szabadtérre tervezett programok egy részét a kedvezőtlen időjárás miatt fedett helyen rendezték meg. A hagyományok és az életöröm ünnepén gazdag folklórprogram és palóc gasztronómia, koncertek, családi és gyermekprogramok nyújtottak feledhetetlen élményeket. A bájos ékszerdoboz, az Ófalu parasztházai és köves utcái visszarepítettek minket az időben. A gyerekek betekintést nyerhettek a húsvéti népszokásokba, köztük az elmaradhatatlan locsolkodásba, a Dűvő zenekar muzsikájára a Hollókő és Nógrád Táncegyüttessel mulatozhattak, részt vehettek a Cimbaliband és a Kerekes Band koncertjén, kipróbálhatták a textil húsvéti tojás készítést, kürtőskalácsozhattak, és voltak, akik népviseletbe is bújhattak az izgalmas nap során. Késő délutánra már a nap is próbált kibújni a felhők közül, így sok-sok élménnyel gazdagodva még jobb kedvvel tértünk vissza Budapestre az esti órákban.
Húsvét hétfőn Szentendrére látogattunk el. Szerencsére az eső már nem esett, bár fújt a szél, a napsütés kárpótolt minket. A Bükkös patak mentén sétáltunk a belvárosba, mely művészetével és kultúrájával magával ragadja a látogatókat. Idegenvezető kíséretében néztük meg többek között a Belgrád-székesegyházat, a Péter-Pál római katolikus templomot, a városházát, a Pestis keresztet, majd lesétáltunk a Duna partra is. Nem maradhatott el a lángosozás sem, a legismertebb magyar street food-ot mi sem hagytuk ki.
A belváros után a Szentendrei Szabadtéri Néprajzi Múzeum (Skanzen) hagyományos húsvéti rendezvényére látogattunk el, amely idén a Családok Éve programsorozat része is volt. Húsvéti népszokások felelevenítésével, izgalmas játékokkal, bábszínházzal, koncertekkel várták a családokat a szabadtéri múzeumban. A gyerekek megismerhették a koszorúfonás, tojásberzselés fortélyait, és számos egyéb kézműves foglalkozáson, ügyességi játékokon vehettek részt. Magyarország legnagyobb szabadtéri gyűjteménye bemutatja a Kárpát-medence jellegzetes tájegységeinek népi építészetét, a falusi és mezővárosi társadalom különböző rétegeinek lakáskultúráját, életmódját.
Budapestre késő délután értünk vissza. Vacsora után felsétáltunk a Gellért-hegyre. A Szabadság-szobor tövéből gyönyörű kilátás nyílik a fővárosra, ez minket is ámulatba ejtett.
Mivel a hollókői néptáncolást nagyon élvezték a gyerekek, a búcsú esténken Alejandra táncházat szervezett nekünk, ahol első sorban moldvai körtáncokat tanított.
Kedden az első állomásunk a budai vár volt, ahol Mátyás királlyal kapcsolatos meséket mondott az idegenvezetőnk, miközben tekerőlanttal kísérték utunkat. Megnéztük a Halászbástyát, a budavári Nagyboldogasszony-templomot (Mátyás-templom) és a Sándor-palotát is.
A mesés várséta után a Petőfi Irodalmi Múzeumba mentünk, melynek feladata a magyar irodalom tárgyi emlékeinek gyűjtése, őrzése és bemutatása. A legjelesebb magyar költők, írók és irodalomtörténészek, köztük például Petőfi Sándor és Arany János hagyatékával ismerkedhettek meg a gyerekek és interaktív játékokat is kipróbálhattak. A Károlyi-palota impozáns termeit, a Vörös-szalont és a Télikertet is megnéztük. Budapest klasszicista építészetének jelentős emléke közel hatvan éve ad otthont a Petőfi Irodalmi Múzeumnak.
Ebéd után elbúcsúztunk Alejandrától és Márktól, akik nagyon kedves, gondoskodó házigazdának bizonyultak, és mindent megtettek, hogy sok-sok élménnyel és hasznos tapasztalatokkal indulhassunk haza.
Hálásan köszönjük a lehetőséget a Rákóczi Szövetségnek.
