Az utolsó tanítási napot versekkel tették színesebbé az iskolás gyerekek. Mivel ez a nap pont anyák napjára (ez az USÁ-ban a második májusi vasárnap) esett, így ezzel tényleg boldoggá tették a magyar anyukákat. A versenyre sokan neveztek és a produkciókon látszott az alapos felkészülés. Valójában egy barátságos versmondó nap volt, mert minden induló jutalmat kapott és a közönség hálás volt az előadásokért. Még az igazán kicsik között is volt, aki színpadra lépett, nagyon örültem, hogy az én kis csoportomból is volt, aki egyedül (vagy testvérével) kiállt és tiszta magyarsággal elmondta a versét. Ferrebee Palika elnyerte a virtuális közönségdíjat az Édesanyám virágosat álmodtam verssel, de Turcsányi Istvánkára is nagyon büszke voltam, aki 3 évesen a nővérével egy párbeszédes verset adott elő. Volt olyan kislány is, aki meghallván a saját, erősített hangját, ezen bizony elpityeredett. De ő is szépen tudta az egész versét, hamar felszárította a könnyeit, és feljött megint a színpadra a kiscsoport évzáró műsorára. A Tavaszi szél vizet áraszt dalt énekeltük el velük közösen, illletve egy kreatív játékot mutattunk be röviden.
Ezek után következett az oklevelek kiosztása, valamint a magyar nagykövetségtől Gyombolai Péter tartott évzáró beszédet. Szerencsére a gyerekeknek is ugyanannyira szánta mint a szülőknek, így ez egy barátságos és interaktív beszéd volt. Minden gyerek (a csoki mellé) egy szál rózsát is kapott, amit az esemény végén az édesanyjuknak adtak. Minket, tanítókat is megleptek egy-egy gyönyörű virágcsokorral. Nagyon örülök, hogy egy ilyen befogadó és kedves társaság tagja lehettem az ösztöndíjam idején, mint a magyar iskola lelkes tanári kara!
