Észak-Macedónia fővárosába tavaly szeptemberben érkeztem először. Akkor meglepett, és örömmel töltött el, hogy milyen sokan érdeklődnek a magyar nyelv iránt. És nem csak a magyar nyelv érdekli őket, hanem a magyar történelem, kultúra, hagyományok, irodalom is. Az Észak-Macedóniában élő, magyar gyökerekkel rendelkező személyek közül nagyon sokan szeretnék megismerni szüleik, nagyszüleik nyelvét, kultúráját, történelmét.
Amikor októberben megérkeztem Szkopjébe, és összehívtuk az első megbeszélést a nyelvórák kapcsán, elmondhatatlan örömmel töltött el az, hogy a tavaly tanulók közül mindannyian tovább kívánták folytatni a nyelvtanulást idén is. Emellett pedig mintegy 20 új diák is jelentkezett az órákra.
A magyarórák a Teleházban hétfőtől csütörtökig a késő délutáni, esti órákban vannak, igazodva a diákok idejéhez. Mindannyian munka, vagy iskola után tudnak járni, ezért a késői időpont. Idén több csoporttal dolgozom, mint tavaly. Ennek egyrészt az az oka, hogy miután tavaly sikerült megismernem mindenkit, a saját igényeikhez és nyelvtudásuk szintjéhez igazodva alakítottam ki a csoportokat, másrészt pedig az, hogy a tavaly tanulók mellé újak is csatlakoztak.
Idén így egy kezdő, két középkezdő, egy középhaladó és két haladó csoport tanulja a magyar nyelvet. Talán felesleges is kiemelnem, mennyire lelkesek és kitartóak. Sokan közülük már évek óta tanulják a magyar nyelvet, és nem csak hogy nem adják fel a nehézségek ellenére sem, de ügyesen veszik az akadályokat, és komoly fejlődést is fel tudnak mutatni.
Ezekre, a munkanapokon megtartott órákra felnőttek és középiskolás diákok járnak. Az idei évtől azonban újdonság, és nagy öröm is számunkra, hogy szombatonként gyerekek számára is tarthatok órákat. Itt a legfiatalabb diák 11 éves, míg a legidősebb 14, és a lelkesedés itt sem hiányzik. Az iskola melletti kötelezettségek ellenére ők is rendszeresen látogatják a magyarórákat is.
