Az állatok betereléséről, a nyári munkák végéről és a vásárokról híres napot az óvodások a pásztorélettel való megismerkedéssel kezdték. Csanád gazda arról mesélt a kicsiknek, miért is olyan fontos ünnep Szent Mihály napja, mi minden történik ilyenkor a magyar falvakban. Nemcsak az állatok betereléséről esett szó, de megismerkedtek ezen jeles naphoz kötődő népszokásokkal, időjósló hiedelmekkel is.
A fejtágítás után a gyermekek nemezelni kezdtek. Minden kéz szorgosan gyúrta a gyapjút, s bár fárasztó munkának bizonyult, végül minden óvodás egy-egy színes nemezlabdával lett gazdagabb.
Ezután elérkezett az állatok behajtásának ideje. Minden óvodásnak meg kellett keresnie azon bárányokat szimbolizáló lufikat, melyekre az ő óvodás jelük volt felfestve. Ezeket a lufi-bárányokat biztonságban és épségben vissza hozták Csanád gazdának. A pásztorok jól végzett munkájukért cserébe megkapták a fizetségüket, melyet lehetőségük volt rögvest elkölteni a vásáron.
A gyermekek szülei kofás asszonyoknak beöltözve árulták portékáikat. Volt ott kolbász, paprika, mézeskalács és szőlőlé. A lányok szoknyákat és pántlikát, a fiúk kalapot és pipát vehettek maguknak. Az ügyes pásztorok jóízűen láttak hozzá a megvásárolt finomságokhoz. Miután jóllaktak, hatalmas táncház kerekedett a piactéren, s melyben az óvodások hagyományos népi játékokkal is megismerkedhettek.
