A jelentkezők széles körből kerültek ki, nagy részük az '56-os események kapcsán kiérkezettek gyermeke vagy unokája, így számukra ez a témakör különösen érdekes. Volt, aki magyar leszármazottként, de a magyart nem beszélve most ébredt rá milyen fontosak is a gyökerei, és hozta meg azt a döntést, hogy tanulni kezd magyarul és felveszi a kapcsolatot az otthon maradottakkal. Egy tanuló hétről hétre egy másik államból érkezett hozzánk, hogy magyarul tanulhasson. Volt olyan is, aki nem magyar származású, hanem amerikai mormon vallásúként két évet Magyarországon töltött misszionáriusként, így szeretett bele Magyarországba, a nyelvbe, a kultúrába, mindeközben rendkívül jó nyelvi szintre jutott. Vegyes házasságok kapcsán is több résztvevő érkezett. Az Államokban vagy Kanadában megjelent magyar történelemről, kultúráról szóló könyveket, filmeket sorakoztattak fel az órákon, mutatták és adták kölcsön egymásnak, osztották meg Magyarországon szerzett élményeiket egymással. A jelentkezőket különböző nyelvi szintek szerint csoportokra osztottuk, a közös munkában rajtam kívül még két önkéntes tanár és a magyar klub elnöke vett részt. A tanulók érdeklődését látva, nem csak nyelvtant tanultunk és gyakoroltunk, hanem magyar történelemmel, kultúrával, földrajzzal kapcsolatos anyagokat, feladatokat is bevontunk a tanulásba. Nagy hangsúlyt fektettünk a beszédre, itt sem kellett őket bátorítani, nagyon szerették magyarul hallatni a hangjukat! Variáltuk a hallott és írásos szöveg értését, a írási és kiejtési feladatokat. Szerveztünk nekik egy közös vacsorát is egy magyar tulajdonban álló étteremben, ahol kóstoló menüt állítottak össze számunkra magyar ételekből és borokból. Sokan eljöttek, hogy kötetlen keretek között magyarul beszélgethessenek, magyar ételeket próbálhassanak ki. Számomra nagy élmény volt látni, hogy külföldön élő magyarok, magyar kultúra iránt érdeklődők milyen elhivatottsággal vetik bele magukat a tanulásba és mennyire szeretik a mi nyelvünket, kultúránkat, országunkat!
