Közel száz táncoslábú gyereket, és felnőttet bizony nem egyszerű minden évben népviseletbe öltöztetni. A folyamatosan megújuló táncanyagok, a szigorú íratlan szabályrendszerek, és persze az együttes vezetőkből fakadó igényesség nem engedi, hogy ugyanazok a viseletek kerüljenek ismétlődően porondra. Nem kis feladat ez egy otthoni táncegyüttesnek sem, itt viszont a néhány ezer kilométer távolság még hatványozó tényező is. Meglapul a torontói Magyar Ház emeletén egy kis terem, amely tele van olyan ruhadarabokkal, amik csak arra várnak, hogy valaki táncoljon bennük egyet. A falon szegedi papucsok lógnak, az állványokon díszesen kihímzett kalotaszegi kötények, a hatalmas dobozokban pedig gondosan feltekert szoknyák hevernek. De hol vannak még az alsószoknyák, a kiegészítők és a férfi viseletek? Még ha néha rendszertelennek is látszik a dolog, szorgos kezek rengeteg munkaórája van abban, hogy ennyi szebbnél szebb dolog gyűljön össze. Amikor legközelebb megtapsolnak egy színpompás viseltben táncoló csoportot, gondoljanak arra is, hogy mennyi munka és fáradozás is van ezekkel a ruhadarabokkal, melyet legtöbbször szülők, tanárok, önkéntesek végeznek. Azt gondolom örömteli, ha egy évben csak egyszer is, de minden Kodályos gyereket és felnőttet a Kárpát-medence valamelyik viseletében láthatjuk majd egy helyen, és egy időben itt a Kanadai diaszpórában.
Partnereink
Kattintson, hogy megismerhesse őket!
