Próba után a regensburgi konzuli Magyar Iskolában tartottam maratoni népi hangszer-ismertetőmet 90 percben. A gyermekek nagyon érdeklődőek voltak, a tanárnőik pedig annyira beleélték magukat szerepeikbe, hogy igazán örömteli délutánban volt részünk, aminek csak az időkorlát szabhatott határt. Bevonultam a tamburával, majd miután beszéltünk róla, számba vettük az évszakok terméseit: gabonáit, gyümölcseit, a télre gyűjtögető állatokat, csak a medve lógott ki a sorból. Yousfi Ivett tanító nénit medvévé változtattuk, s megtanultuk dalocskáját: Bújj, bújj medve… Amíg citeráztam, Ocskai Marianna tanító néni ügyesen köcsögdudált, elindult a medvénk is, így Kapásné Papp Veronika tanító nénivel jól megtáncoltattuk a gyerekeket. Ezután pihenésképpen megnéztük a citerát, kipróbáltuk a köcsögdudát, meséltem a Szent György napi kihajtásról, hogy e napon történt az állatok első kihajtása téli szálláshelyeikről. A néphagyomány ugyanis az igazi tavasz kezdetét mindig is Szent György napjától, április 24-től számította. Sorra vettük a pásztornépet hierarchia szerint: a kisgyermek 5-6 éves kortól libapásztor, ezt követi a rangsorban a kanász, vagy kondás, a juhász, a gulyás, a rangsor élén a csikós áll. Kiosztottam egyszerű népi hangszereimet, a rece-ficét, Y-csörgőt, csattogót, cserépdobot… Majd együtt muzsikálva énekeltünk egy-egy dalt a pásztorokról. Megnéztük a csengőket, kolompot, kutyapergőt is egy-egy állathoz párosítva. Beszéltünk a terelőkutya-fajtákról is. Miután a nagyobb tanulók is csatlakoztak hozzánk, sorra átismételtük hangszereim neveit, bemutattam a dorombot és a kobozt. Majd előkerültek a pásztornépek hangszerei, a különböző furulyafélék: a tilinkó, sültü, kettősfurulya és a kaval. Még táncoltunk, játszottunk volna egy kis moldvai muzsikára, de az időnk sajnos letelt, így búcsút vettünk egymástól, s én indultam a József Attila-emlékestre, hogy hangszereimmel színesítsem a programot.
Tóth-Pál Zoltán
Kőrösi Csoma Sándor Program, Nürnberg
