„Ó, jöjj, ó, jöjj, Üdvözítő”
A tevékenység bevezető részében a beszélgetés középpontjában az advent jelentése (Adventus Domini – az Úr eljövetele), az adventi ünnepkör és annak keresztyén vonatkozásai (Jézus születésének és visszajövetelének a várása) álltak, de szó esett a manapság oly népszerű adventi kellékekről is, mint az adventi koszorú (díszítő elemek jelképrendszere) vagy az adventi naptár (visszaszámlálás).
Igazi karácsonyi hangulatban, vidám énekelgetés közepette folytatódott az alkalom kézműves része: üdvözlőkártyák és karácsonyfadíszek készültek, hogy az ajándékkészítés öröme is része legyen a készülődésnek. Természetesen nem maradt el a karácsonyi műsor gyakorlása sem, hiszen egy hét múlva, szombaton és vasárnap ünnepi fellépéssel kapcsolódnak be a gyerekek az ünnepvárásba. Vasárnap pedig a Mikulás lesz az ünnepély fővendége.
Míg a gyerekek lelkesen dolgoztak, a szülők sem tétlenkedtek: az édesanyák tetszés szerint elkészítették a család adventi koszorúját vagy ajtódíszét, az édesapák pedig feldíszítették a társadalmi termet, a karácsonyfát és a színpadot, hogy minden készen álljon a következő vasárnapi ünnepélyhez.
Az alkalmat záró szeretetvendégségben megélt agapé – hisszük – hozzájárult a közösségi élmény megteremtéséhez. A finom ebéd mellett szó esett a karácsonyi programokról, de az ünnepi ételhez való recepteket vagy ajándékötleteket is meg lehetett osztani.
Így lett az alkalom nemcsak gyermekfoglalkozás, hanem igazi családi program. Az eredmény pedig úgy a gyermekek, mint a szülők esetében magáért beszél: immár kézzelfogható bizonyítékai vannak az idő múlásának, a karácsony megállíthatatlanul közeleg.
Jövel, Immánuel!
