Július 23-án szombat este a melbourne-i Magyar Házban tartottuk meg a rendezvényünket. A sok-sok cserkész kéz együttes erővel rendezte be és díszítette fel a hatalmas termet, ahol több száz magyar élvezhette az estét. Az ízletes magyar vacsorát, már a délután folyamán elkezdték készíteni a szülők.
Már hagyománnyá vált, hogy ilyenkor szokták megtartani a fiataloknak az első báljukat, ahol eljárhatták első táncukat a közönségnek, a családnak és a bálanyának. Az idei bál másként alakult, mivel nem voltak első-bálozók, így bálanyát sem választottunk.
Megérkezve a helyszínre, az összes cserkész kapott egy kis cserkész nyakkendőt, amit kitűzhetett a ruhájára. Én is kaptam, és büszkén viseltem az este folyamán. Az esti program fél 8-kor kezdődött. Köszöntötték a vendégeket, majd a cserkész zászlók bevonulásával felszólították az összes jenlegi és volt cserkészt, hogy vezetőjükkel együtt sorakozzanak a színpad előtt. Ezután elhangzott a cserkészinduló, mely számomra nagyon megható volt. Nagyon felemelő élmény azt látni és átélni, hogy itt mondhatni a „világ végén” így összetart egy nagy magyar csapat. Teljesen libabőrös lettem ettől az érzéstől.
Az esti program folytatásaként a Gyöngyösbokréta és a Magyar Kultúr Kör tánccsoport előadásaiban gyönyörködhetett a közönség.
A gazdag vacsora és ital mellett, értékes tombola is várt a vendégekre. Majd a hajnalig tartó tánc következett a zenekar kíséretével.
„Szaporodjon ez az ország,
emberségbe, hitbe ,kedvbe,
s ki honnan jött soha soha ne feledje.” /Kányádi Sándor/
