Szervező: Genfi Magyar Kulturális Központ
A fent jelzett hétvégén a varázslatos Grimentz, St. Luc, Pinsec és Vissoie falvakba invitáltuk az érdeklődőket egy legendákkal és kulturális programokkal átszőtt ismerkedésre. Volt izgalmas kirándulás, történelmi előadás, magyaros gulyás, alpesi kórus és legfőképp jó hangulat a Svájc négy sarkából érkező magyaroknak köszönhetően!
Hogy miért is Hunok völgye? Az élő legenda szerint a kósza hun harcosok a catalaunumi csata után – mely 451-ben zajlott a hunok és a Nyugatrómai Birodalom között – menekültek az elzárt Anniviers-völgybe. Ezért a hétvége során körbeutaztuk a környező falvakat, hun emlékhelyeket és szimbolikus jegyeket kutatva, amelyek igazolják egykori itt élésüket. Dr. Salamin András neves író, helytörténész és magyar őstörténet-kutató volt az idegenvezetőnk, aki hosszú éveken át kutatott a témában és számos könyvet jelentetett meg eredményeiről. Találkozási pontunk Grimentz volt, ahol megtekintettük a tehenek téli szállásra terelését, ezt követően pedig a város által szervezett vásáron megebédelt a 44 fős csapatunk. Délután következett az öt-hat helyszínt érintő körutunk, melyet 12-13 autós konvojjal tettünk meg, ami szemlélteti a csapat egyben tartásának nehézségeit. A nap végén, miután kellő információt szívtunk magunkba és kellemesen elfáradtunk, elfogyasztottuk jól megérdemelt gulyásvacsoránkat szállásunkon, amit egy genfi magyar főszakács készített el számunkra. A szállást egy hegyi “chalet-ban” tudtuk biztosítani komfortos többágyas szobákban és kicsit fiatalosabb hálótermekben, ahova a kedves fogadtatás miatt szívesen visszatérnénk máskor is. Az esti előadásra egy svájci hun-kutatót, Bernard Savioz-t is meghívtunk, hogy beszélgessünk a fellelt Attila-korabeli emlékek témájának részleteiről, valamint helybéli meghívottainak köszönhetően bemutatta nekünk a patois nyelvjárást és jellegzetes írásukat.
Kutatásaik szerint a magyarság testalkata, élettani jellemzői, rovásírása, népművészete és ételkultúrája évszázadokat vészelt át e völgy kis településein. Láttunk tulipános házat; fordított számokkal és betűkkel írt gerendát az egyik falu pékségében és turulmadárra hasonlító kültéri díszítést. Érdekes részlet, hogy a helybéliek a falvak neveinek - a megszokott francia kiejtés helyett - magyar hangzást kölcsönöznek: Pinsec patois-ul kiejtve „Penszék”, Vissoie pedig „Vizsoly”. Mindezeken túl a helyi temetőkben tett körutunkon tapasztaltuk, hogy több síron először a családnevet tüntetik fel, és csak az után a keresztnevet, ami szintén egy magyar jellegzetesség, és semmiképp nem egyezik a francia-svájci szokással.
A vasárnapi program a reggeli után misével kezdődött Grimentz-ben, ami után meghallgattuk a falu főterén fellépő alpesi férfikórust, akik lenyűgöző produkciójukkal mindannyiunkat elkápráztattak. Ez után mindenki használhatta a három környékbéli felvonóra kapott bérletét, amellyel ingyen feljuthattunk megcsodálni a lélegzetelállító hegyi panorámát. Végül mindenki megebédelt és hazaindultunk, ki-ki a saját megszervezett telekocsijával.
Egy élménydús és lélekmelengető hétvégét töltöttünk együtt bázeli, berni, genfi, lausanne-i, luzerni, neuchâteli és nem utolsó sorban zürichi honfitársaink társaságában, amit a tervek szerint a tél folyamán szeretnénk megismételni! Várjuk az ötleteket, hogy hova menjünk legközelebb!
