Január utolsó hétvégéjén rendezték meg Szarajevóban az első Lavice Winter Cup tornát, amelyen a dunaújvárosi Angels Jégkorong Sportegyesület női csapata is jégre lépett a Skenderiján, a Mirza Delibašić Sportcsarnokban.
A magyarországi csapat szarajevói programját jómagam kísértem végig. A mérkőzéseket remek hangulat, küzdés és igazi csapatszellem jellemezte — az Angels pedig fantasztikus teljesítménnyel második helyezést szerzett! Miután a lányok megkapták a serleget, először az 1984-ben, Szarajevóban megrendezett XIV. Téli Olimpiai Játékokról meséltem nekik, hiszen abban a lengendás sportcsarnokban voltunk, ahol az olimpiai érmeket osztották ki a győzteseknek.
A sportélményt városnézés követte, és utunk a 138. születésnapját ünneplő Nemzeti Múzeumba vezetett, amelyet az Osztrák–Magyar Monarchia pénzügyminisztere, Bosznia kormányzója, Kállay Benjámin alapított.
Miközben a kiállítótermeket jártuk Szarajevó múltjáról meséltem. Magyarországtól mindössze néhány száz kilóméterre helyezkedik el Bosznia-Hercegovina fővárosa, és ehhez a városhoz bizony szorosabb emlékek fűznek bennünket, magyarokat, mind gondolnánk.
A jelenről pedig már az Avaz-torony tetején, a Balkán legmagasabb felhőkarcolójának kávézójában beszélgettünk.
Tartalmas, élményekben gazdag hétvége áll mögöttünk: sport, történelem, fővárosi panoráma és új kapcsolatok — öröm volt megmutatni a dunaújvárosi csapatnak Szarajevót, valamint mesélni a helyi kis magyar közösségünkről, remélve, hogy ők is megtapasztalták, milyen nyitott és vendégszerető város Szarajevó.
Habár az élménybeszámolómban leírt program, nem kapcsolódik közvetlenül fogadószervezetem hatásköréhez, úgy gondolom, hogy mégis példaértékű lehet napjainkban. Talán ez a hétvége épp arra emlékeztetett bennünket, hogy a sport nemcsak verseny, hanem híd is: múlt és jelen, város és város, magyar és magyar között.
