A magyar közösség az Andok lábánál, Mendoza városában 2016 óta szerveződik, mióta Zsonda Márk megérkezett és megkezdte a kutatómunkát. Ekkor húsz napig a telefonkönyvet lapozva próbált magyar vezetéknevű embereket felkeresni, akik közül sokan a mai napig tagjai a folyamatosan bővülő csoportnak, mely ma már körülbelül hetven-nyolcvan főt számlál. Összejöveteleiken magyar ételeket készítenek, népzenét hallgatnak és a magyar zászló is előkerül. Sajnos a magyar nyelvet még kevesen beszélik, de Szűcs Zsuzsa segítségével már elkezdődtek a magyar órák is.
2017-ben Kasza Mariana, egy Buenos Aires-i magyar Mendozába költözött, és magára vállalta heti rendszerességgel a csoport néptáncoktatását. Az idei Közösségek Ünnepén már nagy lelkesedéssel adták elő sárközi koreográfiájukat, melyhez maguk készítették a viseleteket. Megkértek minket, hogy táncoljunk a műsorban, amelyért rendkívül hálásak voltak, sőt, néhány új tagot is sikerült a produkcióval a tánccsoportba toborozni. A magyar öltözet sokaknak megtetszett, gyakran kértek bennünket, hogy készítsünk egy közös képet. Az előadás mellett a magyar standon nagy sikernek örvendett a gulyásleves, a lángos és a fánk, amelyből nem tudtunk annyit készíteni a fesztivál három napján, hogy el ne fogyjon. A közösség tagjai sütötték és árulták minden este az általunk előkészített finomságokat; a magyar standnál mindig kígyózó sor állt, a friss lángos illata mindenkit odacsábított.
A pénteki nyitónapon sajnos eleredt az eső, így korán be kellett zárni a sátrakat, de rengeteg ember látogatott el így is a rendezvényre. Szombat és vasárnap este viszont a szép idő még többeket vonzott a közösségek sátraihoz, hömpölygő tömeg érdeklődött a magyar kultúra és konyha iránt. A magyarok mellett argentinok, arabok, libanoniak, szlovénok, brazilok, venezuelaiak, németek, olaszok, bolíviaiak és még sok más nemzetiség mutatta be kultúráját, ételeit és zenéjét a hétvége folyamán.
Az esemény valamelyest összekovácsolta a mendozai magyarokat, így újult erővel vágnak neki a következő évnek, míg remélik, hogy jövőre majd hozzájuk is érkezhet egy ösztöndíjas, aki magára vállalja a szervezési feladatokat, ugyanis szeretnének egyesületet alapítani, ezen keresztül a magyar állammal kapcsolatot létesíteni. Remélhető, hogy sikerül a magyarságukat megőrizni, és sok összejövetelen, tojásfestésen, néptánc próbán, magyar vacsorán és fesztiválon vehetnek részt a jövőben is. Vendégszeretetükért hálásak vagyunk, megtiszteltetés volt újabb magyarokat megismerni, ilyen messze az anyaországtól!