Hol találkozik mindez? Természetesen a Diaszpóra Iskolatáborban! Ami – a hagyományhoz híven – idén is közös szervezésben került megrendezésre a washingtoni és az oregoni magyar közösségekben. A téma minden évben világszerte közös a többi iskolatáborral, így idén Magyarország helyszíneivel foglalkoztunk. Célunk az volt, hogy megismertessük a diaszpórában élő gyermekekkel azokat a mesés helyeket, városokat és kincseket, amelyeket hazánk kínál. Három csoportban, négy napig foglalkoztunk gyerekekkel, így mindenki a saját korosztályának megfelelő szintű tanításban részesülhetett.
A legkisebb csoport tanítójaként a legnagyobb kihívás az volt számomra, hogy a gyerekek még csak most kezdték az iskolát, most ismerkednek az írással, olvasással, így a magyar betűket, hangzókat még egyáltalán nem ismerik. Így a felkészülés alatt is nagyobb hangsúlyt fektettem az élményalapú, játékos feladatokba, ám igyekeztem a magyar betűkkel is foglalkozni velük. Erre a legjobb módszernek az akasztófás játék bizonyult, amit mindig nagy lelkesedéssel játszottak – bár annyira tetszett nekik a gy, a ty, a ny és legfőképp a dzs betű, hogy mindig azokkal kezdték, így végén arcot, hajat, ruhát, fület is kellett rajzolni a kis emberkénknek, hogy biztosan sikerélménnyel záruljon a játék.
Első nap megismerkedtünk Magyarország térképével, tájegységeivel. Megtanultuk az égtájas mondókát is. Egy mesedráma keretében a gyerekek segítségével eljátszottuk Trianon előzményeit és lefolyását, ők személyesítették meg az elcsatolt országrészeket. ,,Mit gondoltok, hogyan érezhettek azok, akik egyik nap még Magyarországon éltek, és a másik nap akaratuk ellenére egy másik országhoz került a hely, ahol laknak?” – kérdeztem. „Frusztrációt. Szomorúságot. Félelmet. Csalódottságot. Dühöt” – érkezett a válasz a csupáncsak hétéves csoporttól.
Délután játékos vetélkedőnk volt, amiben minden csoport részt vett. A tojásvédő versenytől kezdve a szörppongig minden volt! Este pedig közösen megünnepeltük a Hálaadást.
Második nap reggel néptáncoltunk egyet közösen a többi csoporttal, eljött hozzánk tanítani két néptáncos Kőrösi Csoma Sándor Programos, Hajni és Lajos is. A csoportos foglalkozásokon Budapesté volt a fókusz. A Brúnó Budapesten segítségével megismerkedtünk a főváros hídjaival. Tanultunk a koronázási ékszerekről is, arról, hogy melyik lakik a Parlamentben (és hogy mi is az a Parlament), és melyik a Nemzeti Múzeumban. Ezután képzeletben ellátogattunk a Fővárosi Állat- és Növénykertbe, ahol mindenki megalkothatta a kedvenc állatát só-liszt gyurmából. A legbátrabbak meg is kóstolták alkotásukat, ám sajnos senkinek sem ízlett igazán, ezért inkább készítettünk egy kis kókuszgolyót. Délután egy forgóban megismerkedtünk különböző városokkal, rajzoltunk szép kalocsai mintákat, készítettünk busóálarcokat Mohácson, borkóstolót (pontosabban gyümölcslékóstolót) tartottunk Tokajban. Vacsora előtt végigmehettünk a nagyok által szervezett meseerdőn, ahol a népmesék világába csöppentünk, három nehezebbnél nehezebb próbát kellett kiállnunk.
Harmadik nap vonatoztunk egyet, majd körbejártuk a Balatont, Kékszalagot rendeztünk. Visegrádon elkészítettük a lovainkat a lovagi tornára. Délután pedig ellátogattunk a Csodák Palotájába, ahol káposztalével megállapítottuk, hogy az ecet savas, a szódabikarbóna lúgos, majd a segítségükkel rakétát készítettünk. Utána a tábortűznél újra hallhattunk azokról a városokról, amikkel az elmúlt napokban megismerkedtünk. Este, a vacsora után újra beültünk a sulipadba, körbeszagoltuk, hogy milyen illatok vannak hazánkban – a tihanyi levendula, a szegedi paprika és az egri bor.
Talán csak a vasárnapunk az, ami nagyban különbözhet a többi Iskolatábor programjától, ugyanis a washingtoni tábor sajátos és régi hagyománya, hogy a gyerekek egy színelőadással készülnek a szülőknek. A négy nap alatt szinte minden szabad perc a próbálással telt. Mindenkinek jutott szerep – pontosabban mindenkinek íródott, mert a drámatanárunk az elmúlt években mindig saját kezűleg, külön a gyerekekre szabva találja és dolgozza ki a darabjainkat. Még a legkisebb táborozónk – aki szinte alig ért magyarul – is megtanult egy versszakot a Mamából. Az idei történet Báthory Erzsébeté volt, így a díszlet – amihez felhasználtuk az előző nap elkészített álarcokat is –, a jelmezek, és a gyerekek körében különösen is népszerű arcfestés is ijesztő hangulatot keltett. A bemutatóra megtelt szülőkkel a táncstúdió, a természetesen vastapssal jutalmazták a gyerekek munkáját.
