Amikor süt a nap, egész meleg van! Amikor esik, akkor nagyon fázunk, de aztán eszünkbe jut az otthoni decemberi-januári, -10-20 °C, amikor a hidegtől kicsordult könny is ráfagy az arcunkra. Azt mondják, most van itt a „leghidegebb”, itt van hát a disznóvágások, kolbásztöltések ideje.
Minden magyar egyesület most rendezi a disznótoros ebédeket, vacsorákat. Szerencsére mi is aktív részesei lehettünk a Magyar Kultúr Kör által szervezett lakomának. Az egész folyamatot végigkövethettük, ugyanis a kolbásztöltésre minket is elhívtak.
Kicsi korom óta részt veszek disznótorokon, ugyanis az egyik nagypapám hentes volt Csókán, és máig ő irányítja ezt az „ünnepet” a családban, akkor mindenki otthon van. A húgommal kíméltek minket, két szem lányunokát. Esetleg teát, vagy forralt bort főztünk, vagy a levest megkavartuk, és egyébként sem volt kedvünk kint fagyoskodni, csinálják csak a férfiak...
No, de most, el kellett jönni egészen Melbourne-ig, a világ másik oldalára, hogy ne csak elméletben tudjam, hogy is történik ez az egész, hanem vegyem is ki a részem a munkából: Daraboltuk a húst, daráltuk, fűszereztük, (természetesen hazai paprikával), összegyúrtuk, majd betöltöttük. Pár napra rá ünnepelte a papám a születésnapját, és dicsekedtem neki, hogy milyen jó munkát végeztünk, és mikor decemberben hazamegyünk, már én is segítek neki – nagyon büszke volt rám.
A kolbásztöltés után pár héttel, július 28-án következett a „Disznótoros vacsora”, ahol a Kultúr Kör táncosai is megmutatkoztak. A gyermek csoport somogyi népi játékot és ugrós táncokat mutatott be, az ifjúsági csoport pedig moldvai táncokkal lépett föl. Svak László vezetésével a fiúk mezőségi korcsossal álltak elő. Az előadás nagyon jó hangulatban telt, a fellépők jól érezték magukat, a közönségben ülők pedig büszkén tekintettek gyermekeikre, unokáikra.
A jóízű hurka, kolbász, és rántott hús mind egy szálig elfogyott! Aki nem hiszi, járjon utána!
