Iskolaszüneti tábor a néphagyományok nyomában
Ez a tábor már hagyománynak számít a Sydney-ben élő magyar családok körében. Évekkel ezelőtt, a Sydney Magyar Református Egyház kezdeményezésére alakult meg, majd pár év elteltével a Magyar Iskola Sydney is csatlakozott a tábor szervezéséhez. Az évenként megrendezett program napközis táborként működik, általában 3 napon át egy nagy átfogó témára épülve. Ez a mostani alkalommal sem volt másként. A 2024. április 22-24. között megrendezett tábor kiemelten a magyar népviselet, illetve a néphagyományok nyomában járt.
A magyar népviselet napja témájára épülő Kincses táborra való hangolódás már az április eleji iskolai foglalkozásokon és közösségi rendezvényen elkezdődött. Míg az órákon a népviselethez kapcsolódó szókinccsel ismerkedtek meg a gyerekek, addig az április 13-i fergeteges hangulatban telt flashmob alkalmával élő népzenére, szebbnél szebb népviseletben énekelhettek, táncolhattak Sydney belvárosában.
Maga a tábor, a fentiekben leírtakhoz hasonlóan színes, ötletes programokkal és természetesen népi hagyományokkal várta a résztvevőket. A napindító népdalénekléstől kezdve, a népviselet és népi hangszerek bemutatóin keresztül, a nemezelésen és egyéb kreatív foglalkozásokon át minden napra jutott egy kis szelet hagyományainkból. Természetesen a vidám hangulatú népi játékok sem maradhattak el, s naponta egy remek kis táncház is belefért zárásként. A kihagyhatatlan hagyományos ételeinkből álló közös sütés-főzést pedig még meg sem említettem.
Ahhoz, hogy ez az élményekben gazdag tábor minden évben megrendezésre kerüljön, először is alapos tervezés és szervezés szükséges. Ebben az évben ennek folyamatába én is becsatlakozhattam, s láthattam, hogy mennyi minden szükséges ahhoz, hogy egy tábor – s most már bátran mondhatom – ilyen jól sikerüljön. Persze ez nem csak a szervezésen, hanem a kivitelezésen is múlik, sőt.
A három nap alatt nem csak a Magyar Iskola Sydney tanárai és a református közösség segítő tagjai, hanem a Kőrösi Csoma Sándor Program ösztöndíjasai is részt vettek az esemény lebonyolításában. Hol a kézműves foglalkozásban (Csúcs Eszter), hol egy kisebb prezentációban (Papucsek Máté), hol pedig a tábor igazi, finom magyaros ebédjének elkészítésében (Nyakas Máté) segítettek be. De volt olyan alkalom is, mikor önismereti játékokkal (Garamhegyi Edit), táncházzal (Sebestyén Kristóf) vagy éppen zenével (én, Németh Virág) színesítettük a tábor mindennapjait. Nagy-nagy köszönet érte!
Mindent összefoglalva úgy gondolom, hogy ez a tábor számtalan közös élménnyel, új barátságokkal, nevetéssel, érdekességekkel és a nevéhez hűen és méltón, kincsekkel teli volt. A résztvevő gyerekek, de még a táboroztató felnőttek nevében is állíthatom, hogy feledhetetlen és örök emlék lesz mindannyiunk számára.
