Az idei Kastl Alumni Pünkösdi Találkozó május 23-24-én került megrendezésre, megemlékezve az iskolában töltött évekre, találkozva régi ismerősökkel és megünnepelve a gimnázium 20. évfordulóját, hiszen 2006-ban került végleg bezárásra az intézmény.
Az Alumni Egyesület jóvoltából már csütörtökön aktívan megkezdődött a helyszín, Kastl faluközpontjának felkészítése az eseményre. Néhány lelkes tag a meleget sem megriadva kiutazott, felállította a sátrat, és elkezdte berendezni a programok helyszíneit. Az előkészületek pénteken folytatódtak a terem és a büfé díszítésével, valamint végső elrendezésével. Késő délutánra már begurultak az első autók és lakókocsik, megérkeztek a hétvége első résztvevői. Kötetlen beszélgetésekbe feledkezve, grillezés mellett találkoztak már ekkor osztálytársak, őrstársak és jó barátok.
Szombaton, az erős napsütésben, délután egy órakor kezdetét vette a program. Kastlban összegyűlve, közös zászlófelvonással és a Himnusz eléneklésével indították a megszokott eseményt. Az Alumni lelkes tagjai köszöntőt mondtak, majd Kastl polgármestere is üdvözölte a számára kedves társaságot. A délután folyamán sokan újra felidézték iskolaéveik emlékeit: visszatértek gyermekkoruk helyszíneire, megtekintették az iskola épületét, végigsétáltak az utcákon, és itt-ott megpihentek, akár egy sör társaságában. A nagy meleg elől enyhülést biztosított a sok üdítő, sör, lángos és kolbász, így senki sem maradt üres hassal vagy rosszkedvűen. Estére az Egyesület meghívta a résztvevőket a mennersbergi cserkészparkba, a tábortűz mellé. A fő csábító a pörkölt volt, de emellett a hajnalig tartó zene és beszélgetések is sokakat meggyőztek, hogy megtegyék ezt a kis távot.
Vasárnap ismét a faluban gyűlt össze a társaság. Az évfordulós osztályok képviselői közül többen a közösség elé léptek, és megosztották emlékeiket. Az 1971-ben érettségizettektől kezdve a 2006-os osztályig mindenki mondott néhány kedves szót arról, mi köti az iskolához, és miért gondol jó szívvel erre az időszakra. A hétvége lezárását a zászlólevonás és a Szózat jelentette, azonban sokan még egyszer visszatértek a cserkészparkba, hogy megismételjék a szombat estét: zsíros kenyérrel, tábortűzzel.
Hétfő reggel megtörténtek az utolsó búcsúzkodások is, és már csak a „kemény mag” maradt, hogy rendbe tegye a helyszínt: elpakolja a sátrat, a padokat, és mindent használható állapotban eltegyen, hogy jövőre ismét ilyen színvonalas eseményt tarthassanak.
A képeket Kardos Johnnak köszönjük!
